Nem is tudom pontosan mióta nem hallottam rólad.Ma már 65. alkalommal jutsz az eszembe. Nem mintha számolnám.

Próbállak kitörölni a napjaimból. Annyira nehéz, mindenhol beléd botlom. Látlak minden szembejövő arcban, érezlek minden csókolatlan csókban, hallak minden alkalommal, ha más férfi hangját hallom. Felejteni akarlak, mégis titkon rád vágyom.

Te döntöttél így.

Én meg elfogadtam. És most mindennap vergődöm ebben az átkozott gödörben, ahová taszítottál.

De tudom, hogy nálad többet érdemlek. Annál, amit te nyújtottál.

Jó voltam, ha kellettem, de ha nem voltam se fájt. Többet érdemlek nálad, de te kellesz nekem.

Nehéz így élnem. De megteszem, még ha minden erőm is elfogy, kiverlek a fejemből és újra kezdem.

Hogyan kezdjem el?

Egy hónapja nem hallottam rólad…

M