Nők és szavak, avagy mi a fontossági sorrend az életben

Olyan barátnős életet, amit a Szex és New York bemutat, én sosem éltem. Nem is hiányzott.

Most, hogy férj, sőt társ nélkül maradtam, nőkbe kapaszkodom. Csodálatos nők vesznek körül, és tesznek meg értem mindent.

A hiány, amit megélek nap nap után, néha mégis elviselhetetlen.

Mind, együtt sem tudják azt az egyet pótolni, amely minőségben én most hiányt élek meg.

Ezt a hiányt sokat kutatom. Miben áll, mi is pontosan, mert nem függhetek mástól. Azaz függenék én, ha az élet hagyná, de nem hagyja. Most nem. Keresem kutatom hát, miként lehet magamban megtalálni a társat.

Majd rájövök, hogy ha lehetne, a fent említett sorozat a maradék hitelességét is elveszítené. De nem veszti el. Adott 4 nő, aki társat keres, és a nagy Őt, ilyen olyan aspektusokban próbálják megragadni. Hiába.

A négy karakter tökéletesen van megformálva. Női lelkem minden hangját lefedi.

Eddig olyan társ volt mellettem, aki a nap 24 órájában jelen volt. Erre többé,számomra is érdekes módon nem vágyom.

Az a megfigyelésem, hogy nőkhöz való csacsogásom végtelen mennyisége sem ad olyan megnyugvást, mint amit adott Gergő egyetlen tekintete. Vagy adott az érintésének elterelő ereje.

Egy társsal együtt mindig képes vagyok az élet nagy íveire koncentrálni, és nem benne ragadni a nap csipcsup kicsinyességeiben, amik rég elmúltak volna, ha nem tartanám őket életben a story kántálásával.

Meddő csacsogásaimat mindig egy csókkal akasztotta meg, ami után már okafogyottá vált a hisztim. Fontos, hogy Ő nem hisztinek tartotta amit mondtam, nem is figyelt rá, mert a szexi szám lekötötte minden idegszálát. A hangom pedig igazi kikapcsolódás volt neki, amikor másról dühöngtem neki. Ezért is varázsolódott el annyira, hogy a torkomon akadt pletyka-alma falatot hatástalanította egy csókkal.

Lehet bármennyi barátnő… Sőt minél több van, annál többet rugózom olyan dolgokon, amiken nem kéne.. Mert a szenvedélyem erre a tengerre sodor, és nincs aki visszarántson abba a világba, ahol nem szégyellem magam, hogy még mindig valaki mással foglalkozom.

Panaszkodom, sajnáltatom magam, önigazolást keresek, stb. Ez nem én vagyok.

Meg kell találjam magamban a szenvedély útját, a tüzet, ami elmossa mindazt,

amivel nem tudok azonosulni önmagamban.

Olyan témákban szeretnék elhallgattatlanul maradni, amire büszke vagyok. Ha már árad belőlem valami, az építsen, és alkosson, hogy hallgathassa bárki, aki forrásra lel benne. Ha pedig az eddig gyűjtögető kút már egyensúlyba került, újra lesz aki elhallgattat.

De a világ elől már akkor sem bújok vissza többé egy széles férfi váll mögé.

Rossel Szilda

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Ehhez a bejegyzéshez egy hozzászólás érkezett.

  1. Bea

    A francba! Mintha a saját életemről olvastam volna 🙁

Vélemény, hozzászólás?