Már hullanak a falevelek, velük együtt érzelmek szállnak a földre. Ahány szín, annyiféle: a félelmeink, a vágyaink, a csalódásaink…
Az ősz az elmúlás.
A vidám zöld eltűnik, a színek kavalkádja váltja fel.
Királynő ez az évszak,
az átváltozásé, a bordó s sosem fakó,
erős nő!
Erősek vagyunk mind, de változunk. Igen, jön egy kis hideg, rideg, ami talán pillanatnyilag kifakít, mégis újjáéledünk.
Csodálatos ez is, őszben lenni is.
Igen! Jön még a tavasz, kivirágzunk, milliónyi vidám színben pompázunk. De előtte még jön a tél, a színtelen, a fagyos.
Változunk, erősödünk, újulunk.
Nem bánthat minket egy kis melankólia, lassan új ruhát öltünk
és újra mosollyal töltjük meg a környezetünk.
Hótakaró nélkül hogyan pihenne a föld?!
Minden évszakban ott a varázslat, csak észre kell vennünk, de minden mulandó, így a pillanatot kell megéljük!
Ölelj most, csókolj hevesen, szeress szívből…
Ebből meríts több erőt és szeress jobban!
Ha szeretet van,
mindened megvan.
Anna
