Örökké melletted leszek, mert nem vágyom másra

Megígértem, hogy örökké melletted leszek és ezt szeretném is betartani.

Ez nem egy felelőtlen, színpadias ígéret volt a részemről. Amikor azt mondtam: örökké melletted leszek jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben, egészségben-betegségben, azt komolyan is gondoltam. Nincs B tervem. Te vagy az egyetlen járható út az életemben.

Nincs mentőövem arra az esetre, ha nem alakulnának jól a dolgok. Nem gondolkodom olyan kérdéseken: Mi lesz ha, rám unsz, ha kiszeretsz belőlem, ha elhidegülünk egymástól, ha összeférhetetlenek leszünk és válásra kerül a sor. Nem gyártok milliónyi vészforgatókönyvet minden egyes HA-esetre.

De tudod mit? Még akkor sem fogok, ha ne adj’ Isten odajutunk. Nem az lesz az első gondolatom: dobjuk be a törölközőt, irány az ügyvéd és repítsük a levegőbe azt a sok-sok évet. Ennek oka nem az, hogy rettegek az egyedülléttől, a válás okozta szenvedéstől, meg a kárörvendők károgásától. Hanem azért, mert a kapcsolatunk nem egy mosógép. Még csak nem is lyukas zokni. Beadta a kulcsot? Elszakadt? Semmi gond, majd veszek másikat! Válni akar? Semmi baj, majd lesz másik!

Így tennék akkor is, ha azt mondanád, már nem szeretsz vagy üresnek érzed a kapcsolatunkat. Akkor se cselekednék másképp, ha teljesen kifordulnál önmagadból és alkoholista-szerencsejátékfüggő lennél. Nem keresném sietve az EXIT kijáratot, hanem megpróbálnám menteni a süllyedő hajónkat. Nem görcsösen kapaszkodva, hanem nyugodtan és észszerűen. Ugyanis

ahol erősek az alapok és van elég akarat meg kellő támogatás,
ott mindig van visszaút.

Nem fogom csakúgy elengedni a kezedet. Vasvillával sem tudnál elkergetni, mert ígéretet tettem és hiszek a szavak hatalmában.

Nem félek attól, hogy visszaélsz ezzel és trambulinnak fogod használni az idegeimet a végletekig elmenve, mert úgy vagy vele: ez a csökönyös szamár ígéretet tett, úgyis velem marad. Nem vagy ilyen ember.

Tudod, hogy vannak határok és nem félek nemet mondani.

Megbízom benned. Jó ember kezeibe adtam a szívemet. Különben is: ígérni csak annak szoktunk, aki esetén tudjuk: nem fog kihasználni. Megbecsüli az ígéretet és erőt ad neki.

Szóval vedd tudomásul: nem vágyom másra. Ennek semmi köze ahhoz, miszerint makacs lennék vagy ragaszkodó. Ahhoz viszont igen, hogy az én mentalitásom az: oldjuk meg. Szereljük meg. Javítsuk meg. Varrjuk meg.

Ha igazán akarjuk és dolgozunk rajta,
mindent képesek vagyunk orvosolni.

Ezért vannak még mindig több, mint tíz éves ruhadarabjaim, húsz évnél is idősebb botmixerem és évtizedes kapcsolatom, mert nem hiszek abban, hogy az új mindig jobb, és ami nem működik, azt rögtön le kell cserélni.

A régi értékek híve vagyok és a család, a házasság számomra szent. Nekem jelent valamit az, hogy szövetségre léptem veled, bár már jóval az oltár előtt elköteleztem magamat. Meghoztam egy döntést.

Téged választottalak társamnak életem hátralevő részére.

Hidd el, alaposan átgondoltam. Szeretlek és összeillünk, ezt volt elég időnk kideríteni. Hasonlóképp gondolkodunk, azonosak az értékeink, a jövővel kapcsolatos terveink. Miért kellene más, ha egyszer minden klappol? Azt mondják, manapság mindez semmire sem garancia, de én igenis hitemet lelem abban, hogyha két ember elhatározza magát egymás mellett, akkor egy életen át kitarthatnak, méghozzá boldogságban, nem csak azért mert beletörődtek, miszerint jó lesz az öreg bejáratott gebe, úgyis megszoktam.

Én is elhatároztam magam. Nem esett nehezemre, nem éreztem azt, hogy bármiről is le kell mondanom. Nem volt kapuzárási pánikom sem akkor, sem pedig a házasságot követően. Elhiheted, nem a magánytól való félelem kergetett ebbe a kapcsolatba, de még csak nem is a társadalmi elvárásoknak történő megfelelés. Nem járok nyitott szemmel, hogy találok-e jobbat és nem teszem ki sutyiban a szerelempiacra a szívemet, hátha lecsap rá valaki. Hiszen már foglalt. Nem gondolok másra, nem álmodozom titokban egy másik házasságról, mert te vagy a jelenem és a jövőm. Egy életre beírtad magadat a szívem sorskönyvébe.

Ha rajtam múlik, akkor együtt halunk meg.

Szép is lenne a távoli jövőben, egy nyugodt, csendes késő délutánon, a lemenő nap fényében örökre elszenderedni, tudva: sikerült betartani az ígéretemet.

Wadolowski-Balogh Orsolya

(kezdőkép: Pexels)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.