Szeretni foglak örökké. Ezeket a szavakat mondtam ki akkor, amikor utoljára találkoztunk.

Mert hoztál egy olyan döntést, amit én nem akartam. Nem tudtam, hogy az utolsó találkozásunk az utolsó lesz.

Egyáltalán nem így készültem. Én ugyanúgy örömmel mentem a randevúnkra, mint mindig.

De amikor találkoztunk, láttam, hogy valami nem stimmel, az arcodra volt írva. Azt hittem, a munkahelyeden történt valami vagy éppen fáradt vagy, mert eléggé fárasztó napjaid vannak, ezt tudom.

De egyik sem.

Egyszerűen minden magyarázat nélkül közölted, hogy vége. Nem akarsz többet találkozni velem. 

Mert neked levegő kell.

Abban a pillanatban én is levegőért kapkodtam. Azt hittem, álmodom.

Hirtelen megfordult velem a világ és kis híján elájultam. De ehelyett inkább sarkon fordultam és a könnyeimmel küszködve otthagytalak az utcán. Úgy éreztem, ha tovább mondanád, kitépnéd a szívem a helyéből.

Ez 3 hete volt. Azóta sem kerestél. Én pedig próbálok rájönni, mit rontottam el… miközben foltozom a darabokra tört szívem.

Inez

(kezdőkép: Pexels)