Sokszor előfordul, hogy tőlem kérnek tanácsot, párkapcsolati tanácsot. Ne kérdezd, hogy miért, nem ez a profilom, és néha én is tanácsra szorulnék.
Ugyanis nincsen olyan, ami jó tanács volna.
Adott egy élethelyzet, egy gond, vagy folyamatosan fellépő gond.
Lehet olyan szakember, aki rávezet megoldásokra, vagy megoldásokat jelentő dolgokra, de ott adott pillanatban, mindig te döntesz, te cselekszel, és a párod.
Lehet sémákat ráhúzni párkapcsolati dolgokra, de ezek nem mind passzolnak, illenek rá adott szituációkra, és akkor az érzelmeket még nem is említettem.
Ugyanis akitől tanácsot kérsz, csak azt látja, és csak azt tudja, amit elmondasz neki. Sokan szégyenérzettől vezérelve nem is tárják fel a teljes gondot, ami aztán továbbgyűrűzött.
Rengeteg önjelölt, mindent tudó s megmondó írók, blogger, celeb cikkébe, posztjába szaladtam már bele az interneten. Az „jó kapcsolat titka”, meg az „ezt tedd, hogy jól működjön a párkapcsolatod” címek mögött mind hétköznapi emberek állnak, saját kis lelkivilágukból táplálkozva.
Bizonyára nem akarnak rosszat, mint ahogyan te is keresed-kutatod a megoldást, a kiutat. S akkor szembejön a cikk, a „tuti tipp, hogy boldog legyél”. A cikk hívogat, hiszen a kép is olyan pozitív és vidám, amilyen te is szeretnél lenni…
Kattintasz, olvasol, és megtudod, a cikk írója mitől olyan fenemód boldog, amikor a párja vagy a gyereke szemébe néz, amikor kompromisszumot köt, de közben önmegvalósít, és van énideje is.
Persze, jobb esetben az adott cikk szerzőjének a saját tanácsai működnek saját magánál. Neki igen, de nagy valószínűséggel, az őt olvasó többségnek nem fog, hiszen mind más habitusú emberek vagyunk, és más az életszituációnk, valamint az érzelmi világunk.
Bizonyára adott író a lehető legjobbat szeretné, neked és mindenkinek, aki elolvassa az írását, csak közben az felejtődik el, hogy akinek nem válik be, az megint kudarcot él át. Egy újabb kudarcot, és a sikertelenség később a feladáshoz vezethet. Nem mondom, vannak párkapcsolatok, ahol egyértelműen látszik, hogy az egyik fél monológja a párkapcsolat.
Pár és kapcsolat, ugye? Ez két emberről kellene, hogy szóljon. Egyedül nem megy.
Amikor tőlem kér valaki tanácsot, mindig annyit mondok, vizsgálja át a jelen pillanatát, s összegezze magában, mi az, aminek örülhet, ami jól sikerült az életében, ami megnyugvással tölti el. Sokszor mondom el, hogy miért van okod mosolyogni, akár a(z) (részleges)egészségednek, vagy a hajad szépségének, a puszta ténynek, hogy a világ színeit láthatod, a talpad alatt érezheted az aszfaltot.
Amikor párkapcsolati tanácsért jönnek hozzám, mindig elmondom, nem vagyok szakember, és csak a saját élettapasztalatom alapján mondhatok bármit is. Szerintem ez így fair. Ilyenkor három lépést javasolok az illetőnek.
1. nézze meg magát, magukat kívülállóként
2. összegezze, ez kell-e neki, ha igen tegyen érte bármit, csak mozdítsa meg a dolgokat.
3. döntsön, ne mástól várja a csodát, mert a döntésünk a miénk
Talán ennyi az, amit adhatok és tehetek másokért anélkül, hogy „belepofáznék” az életébe, vagy „belevillognék” a saját kis rózsaszín világommal.
Szóval, ha gondod van, azt neked kell megoldani, régi mondása anyukámnak, hogy „Segíts magadon, az Isten is megsegít”, mennyire igaza van.
Mint mindenhol, így a párkapcsolatban is tudnod kell, neked mi kell, te mit akarsz.
Ha ezzel tisztába jössz, akkor kevesebbet fogsz koppanni, mert szép dolog az álmodozás, de a valóságot elfedni álmokkal, innen – onnan jövő tuti tanácsokkal, megfelelési kényszerekkel elfedni nem szabad.
(kezdőkép: Unsplash)