Belenézel a tükörbe, és erőt merítesz saját erőtlen vonásaidból.

A foncsor mélyén szobák végtelenje nyílik egymásba, és mindegyik mélyén ott kuporogsz a sarokban, mint egy elhagyott kisgyerek. Talán nyüszítesz is, mert a kisgyerek arca, ahogy bámulsz az üveg ezüstös mélyére, egyre amorfabb lesz, és lassan egy rémisztő kutyapofához hasonlít. Igen, most már nyüszítesz is.

Olyan vagy, mint egy útszélre kirakott kutyakölyök, aki csak ijedten vonyít.

Azzal a különbséggel, hogy téged úgy raknak majd ki, hogy végig kell hallgatnod, valójában magadnak köszönheted az egészet: nem ugattad elég hangosan a betörőket, a szomszédokat viszont túlságosan is, büdös volt a leheleted, ellenben nem nyaltad arcon elégszer a gazdit. Szóval rossz kutya voltál.

Tudod, hogy ki fog dobni.

De azért szépen kisminkelsz, és gondosan lealapozod az arcod, főleg a szemed alatt, hogy ne látszódjanak a még el sem sírt könnyeid árkai. Tisztában vagy vele, hogy ott lesznek, így érdemes előre dolgozni.

A ruhád is rendben van, igazán pompás nőcske benyomását kelted, tényleg elégedett lehetsz magaddal, csak úgy ragyogsz. Egyáltalán nem úgy festesz, mint akit nemsokára kihajítanak a kukába, akár egy pőrére rágott almacsutkát.

Az utcára kilépve is azonnal feléd fordul mindenki, delejesen vonzod a tekinteteket, talán ez a zöld ruha az oka, ami túlságosan kiemeli a szemed zöldjét, hivalkodóan ragyog, mint egy-egy rossz helyre tűzött bross.

A férfiak hosszan a szemedbe néznek, tényleg lehet valami vonzó benned, alig bírod levakarni magadról a tekintetüket.
Kár, hogy úgy érzed magad, mint a marha, aki most indul el a vágóhídon. És tökéletesen tisztában van vele, mit terveznek vele. Mert annyira azért nem nagy marha, hogy ne tudja, épp a saját halálába sétál, ahogyan te is.

Lépkedsz hát egyenes háttal, ringó csípővel. Félelmetes büszkeséggel, ahogyan csak egy olyan nő tud, akit mindenki irigyel, pedig nyomorultabb bárkinél, mert a saját kivégzésére igyekszik.

Beszállsz a kocsiba, amikor leszakad az ég.

Így fognak hullani a te könnyeid is, de csak otthon, határozod el. Ennyi luxus neked is jár, hogy nem sírsz a férfi előtt, aki kidob a fenébe, hanem felszeged az orrod, és újrarúzsozol.

Küzdeni a helyzet ellen felesleges, úgyis megteszi, neked még csak meg sem kell szólalnod. Az erő legfeljebb csak ahhoz kell, hogy amikor elkezdődik a tánc, ez a pokoli tánc, amit szakításnak hívnak, ne rogyjál össze a fájdalomtól.

Pokoli egy tangó a szakítás, őrült kénkövön táncolás, egy végtelen parázsjárás, melynél telemegy zsarátnokkal a szemed, szíved, tudatod.
Pokoli egy tangó a szakítás, akárki is teszi meg az első lépést, akárki tépi szét a köteléket az így-úgy összecsomózott, furcsán egymásba gabalyodott két ember között.
Pokoli egy tangó a szakítás, melynek ritmusa ott lüktet benned akkor is, ha már régen túl vagy azon, hogy kimondtad vagy hallottad: elhagylak.
Pokoli egy tangó a szakítás, amikor a térképet, amit a szerelemben a másik lelkéhez és testéhez kaptál, messzire hajítod a másikkal együtt.
Pokoli egy tangó a szakítás, melyben inkább esnél neki a másiknak tíz karommal, amiért ekkora fájdalmat okozott, mégis illedelmesen táncolsz vele a dal ritmusára, és mosolyogva megvárod a zeneszám végét.
Pokoli egy tangó a szakítás, amikor a kávéházi asztalt legszívesebben a fejére borítanád, sőt inkább darabokra törnéd, hogy a hasábjaival aztán begyújthass alá, hiszen egyik napról a másikra nem szerethetett ki belőled. Pedig igen. Mivel soha nem is szeretett igazán.

Kiszállsz a kocsiból, hagyod, hogy eláztasson az eső, direkt nem veszed elő az esernyőt.

A víz pont úgy csorog le az arcodon, mint amikor először csókolt meg.
Látod rajta, hogy erre gondol, amikor lehuppansz mellé.

Kihasználva a kívánás okozta pillanatnyi zavart, megszólalsz:
-Ne fáradj, majd én kipenderítem magam, nem kell megszólalnod, kiteszem én magamat. Tudod, nemsokára egyre több lesz az önvezető autó, íme, itt vagyok, az önkidobó barátnő. Az automata dolgoké a jövő.

Azzal otthagyod, és elindulsz az esőben.
A könnyeid egybefolynak az arcodon az esőcseppekkel.

-Dehát nem is akartam szakítani! – jön az sms ekkor, de nem biztos, hogy jól olvasod, mert alig látod a betűket, annyira a zuhog.

Finy Petra