Megvan az az érzés, amikor rájössz hogy idáig a vesztedbe rohantál??
Hirtelen megtorpansz és egy pillanat töredéke alatt feleszmélsz, hová? merre? miért???
Döbbenten leülsz, nem érted, aztán bevillan, valamikor régen milyen álmokat szőttél, már nem érted, mit keresel itt…
Remegve felállsz, tétova léptekkel, riadt tekintettel lassan elindulsz…, már érzed, az új utad merre vezet….
felemeled a fejed
és egyre határozottabban lépkedsz,
szinte rohansz,
mert rájössz hogy a mázsás súlyokat elhagytad, szíved az örömtől megremeg, hűs szellő simítja arcodat, a nap sugarai felmelegítik dermedt lelked,
tudod, most már szabad vagy….
Utad meglelted, elönt a hála érzése, a Végtelen szeretete, győztél!!
Senki, semmi nincs aki letérítene Álmaidhoz vezető utadról,
mert rátaláltál végre..
Fata Morgana
(kezdőkép: Unsplash)