Szeretlek. Igazából ennyi, amit mondani szeretnék. Most füllentettem, hiszen nem állhatok meg ennyinél. Tengernyi mondanivalóm van a számodra.
Különben is ismersz: sosem állok meg egyetlen szónál. Nőből vagyok: ami a szívemen, az a számon. Beszélnem kell az érzéseimről.
Ritkán íródnak szerelmes levelek a férjekhez vagy a férfiakhoz. A nők mindig arról álmodnak, hogy őket részesítik szerelmi vallomásban. A férfi tárt szívkapukkal, érzelmek vendégseregével fogadja kedvesét és miközben betessékeli birodalmába, elhalmozza csodás bókokkal és éppoly figyelmesen bánik vele, ahogy a vendégekkel és legszeretettebb rokonainkkal, barátainkkal szokás.
Belátom: ugyanerre van szükségük a férfiaknak, férjeknek is. Néhány őszinte, szerelemtől ittas sorra. A csalódásokból született negatív sztereotípiákkal ellentétben tetszik vagy sem: nekik is van lelkük, szívük, ők is ugyanúgy vágynak a pozitív megerősítésre. Nem is tudom, miért képzeljük azt, hogy csak nekünk esik jól a simogató szavakba burkolás, a selymes hang, ami lángra lobbantja a szívet és pillangókat varázsol a gyomorba.
Ezért eldöntöttem:
szeretnélek szavaimmal és a sorokban rejlő érzéscsokraim illatával elbódítani.
Már hosszú évek óta együtt vagyunk. Sok minden megváltozott bennünk és körülöttünk egyaránt. Ifjú szerelmesekből érett házaspárrá cseperedtünk. De egy valami sosem változott: az érzéseim irántad. Soha nem hittem abban, hogy a szerelem egy nap kihuny, és mély, erős szeretet veszi át a helyét. Nem vagyok ellene, csak éppenséggel tudtam: velem ez nem eshet meg. Azaz ember vagyok, aki igenis képes egy életen át szeretni és nagyon remélem, hogy ezt nyugdíjas éveinkben is bizonyíthatom neked.
Azt kérdezed, mi a titkom? Egyszerűen boldog vagyok melletted. Ez a boldogság a szívem csavarjainak kenőzsírja, ami folyamatosan mozgásban tartja irántad való érzéseimet. És te vagy az egyetlen, aki képes újra meg újra bezsírozni a tekervényeimet. A ketyegőmre teszem a kezemet és úgy mondom: most is szenvedéllyel, őszinte szerelemmel szeretlek.
Amikor reggel felébredek, továbbra is rajongással telve nézem, ahogy alszol vagy ébredezel. Még mindig mosolyra késztet, ha elaludtad a hajadat vagy azt sem tudod: melyik univerzumban vagy. Mikor munkába mész, ugyanazzal az édes szomorúsággal búcsúztatlak, mert órákig nem láthatlak. Viszont ugyanolyan lelkesen küldöm neked hol a szeretetteljes, hol pedig pikáns üzeneteimet, matricáimat, gifjeimet. Hazatérésedkor változatlanul kitörő örömmel integetek neked az ablakból vagy köszöntelek az ajtóban, mert végre itthon vagy. Újra láthatlak, újra megölelhetlek. És mikor este lefekszünk, titokban még mindig figyellek és hálát adok azért az égnek, hogy megajándékozott veled.
Lehet, velem van a baj és valamiféle súlyos visszamaradottságban szenvedek, emiatt érzelmileg még mindig fiatal kis csitri vagyok, akit megbabonázott a szerelem. Igen, azt hiszem soha sem szálltam le az érzelmi hullámvasútról. Még mindig tudsz hiányozni, még mindig ugyanazzal az intenzitással tudlak szeretni az ágyban és azon kívül is. Változatlanul kívánom a testedet és a lelkedet.
Sokszor kérdezed, miért szeretlek. A te racionális elmédnek kell valami épkézláb válasz erre. Kimutatások, képletek, egyenletek, bizonyítékok. Te nem érzed be azzal, amivel az én emocionális énem. Neked konkrét válaszok kellenek, hiába mondom, hogy a szerelmet nem lehet megmagyarázni és nem is kell megindokolni. Egyszerűen csak van, el kell fogadni. Nincs értelme belemenni, miszerint
még mindig képes vagyok belefulladni a ragyogó szemeidbe
vagy mert úgy fogadsz el engem, ahogy vagyok és nem akarsz megváltoztatni. Ha ezt részleteznem kell, akkor egy könyvre valót összeírhatnék abból, mennyi okom van szeretni téged. De nem akarom a szerelmemet feltételekhez kötni, hogy okokról kelljen értekeznem.
Akármilyen juharsziruposan is hangozzék, a lelkedet szeretem, azt az ember, aki vagy.
Fogadd hát levelemet jó szívvel. Remélem sikerült egy kis mosolyt csalnom az arcodra és megnyugtatnom téged: még ennyi év után is él a szerelem.
Wadolowski-Balogh Orsolya
(kezdőkép: Unsplash)
