Világéletemben kerestem valamit. Vagy talán még inkább, valakit…
Valakit, akivel önmagam lehetek. Aki mer önmaga lenni, mellettem…
Akinek a megjátszástól mentes, természetes viselkedése
jobban lenyűgöz, mint mások csillogó előadása.
Aki meglát engem is a felszín alatt, aki igazán engem lát.
Akinek tetszem úgy, ahogy vagyok, akkor is, amikor mások meg sem látnak. Akit én is akkor szerethetek leginkább, amikor mások meg sem látják.
Mikor nem csillog, nem tesz semmit, hogy kitűnjön
– s nekem mégis ilyenkor a legragyogóbb.
A mosolya.
Egy egyszerű mozdulata. Egy oldalpillantás. Egy cinkos összenézés… Egy ölelés.
Hétköznapi dolgok? Nem, nekem a világot jelentik! Mert bennük te vagy.
A te tekinteted, a te mozdulatod, csak te, ahogy igazán vagy…
Nekem
tökéletesen.
Én már nem keresek tovább. Megtaláltalak…
Clara
