Ez nem egy melódia címe, de képes lennék akár dalban mondani el neked: azt add nekem, amitől szeretve érzem magam.
Nem azért kérlek erre, mert önbizalomhiányos szeretetkoldus vagyok. Nem a létezésem kulcsa a te szerelmed, de mégiscsak a kapcsolatunk oxigénje.
Nem tagadom: mikor a szereteted átjárja lényemet,
nagyobb hős válik belőlem bármely Marvel karakternél.
Amikor azt érzem, nem szeretnek: megkeseredem. Elveszítem lelkem sugárzó fényét, a szikrázó életkedvemet. Boldogtalan és megcsömörlött leszek, aki ontja magából mérgező hullámait, amitől körülötte minden más is megfeketedik. Kérdem hát tőled: Ez kell neked?
Szerelmes szívem olyan egzotikus gyümölcs, ami igényli az állandó napsütést. Gondozni és törődni kell vele, hogy boldog és életteli legyen. Hidd el nekem, ha beleharapnál, azt éreznéd: sosem ettél még ilyen finom és édes isteni csemegét.
Ehhez a varázslathoz te is kellesz.
Nem elég, hogy én szeretem magam, ha egyszer kapcsolatban élünk. Ha egyszer kinyitottam előtted a szívemet, átadtam az összes kulcsot hozzá, amellyel hozzáférhetsz, vágyom arra, hogy megérintsd.
Igénylem szeretetedet, értő figyelmedet és törődésedet. Kívánom, hogy boríts el csókokkal, szorosan öleld magadhoz testemet és lelkemet. Szánj rám időt. Figyelj arra, amit mondok. Kényeztess szavakkal és bókolj, nevetess meg és ne gondold: nincs szükségem pozitív megerősítésre. Hallgasd meg, mire van szükségem. Nincsenek nagy elvárásaim, csupán annyit kérek, amennyit magam is adok.
Neked adom a szeretetemet, a megbecsülésemet, a tisztelemet. Nem múlik el nap, hogy ne éreztetném veled, milyen fontos vagy nekem. Ugye milyen jó érzés? Csöpögtess hát nekem is valamicskét vágyaimból, hiszen abból fogom tudni: kellek neked.
Mert ha szeretve érzem magam: boldog vagyok.
Ez a boldogság adja a lelki erőmet, a motivációt, a mágiám szikráját, amivel képes vagyok elbűvölni téged és szolgálatomba állítani a világ minden elemét. Igen, ilyen hatalmasra növök a szerelem lángjai alatt, hogy bármivel képes leszek megküzdeni. Te vagy az, aki mellett ragyogok.
Tudom, néha nem könnyű, hiszen más-más szeretetnyelvekkel kommunikálunk. Én képes vagyok a szivárvány minden színét felhasználva valóságos érzelmi műalkotást ajándékozni neked. Míg te csak egy-egy színt használsz, és hébe-hóba próbálkozol a többivel, mert nem ismered őket és bizonytalan vagy. Nem tanították meg, hogyan szeress, nem volt egy jó példa erre az életedben. Örökké csak azt hallgattad: a fiúk nem sírnak, nem mutatják ki érzéseiket.
Még nem sikerült egészen kijárnod az érzelmek iskoláját és megértened a női lélek rejtelmeit.
Hadd segítsek. Csak kövess és figyelj!
Csináld utánam. Ismerd meg a szeretetnyelvemet. Nem elég, hogy csak a tiédet teszed bele a kapcsolatunkba. Miért csak két húrt pengetnél a hárfán, amikor az összeset módodban áll? Attól lesz az gazdag és teljes a hangzás. Vedd a fáradtságot és tanulj velem, ismerjük meg egymás érzelmi nyelvezetét, hogy ne csak azt adjuk, amit mi kapni szeretnénk, hanem azt is: amire a másik fél vágyik.
Ha te a csendes, békés együttlétet vágyod, azt kapod. De ha én minőségi időt kérek, add azt nekem. Minden csak megbeszélés kérdése. Miért totóznánk a végtelenségig, amikor egyetlen beszélgetéssel bizonyosságra lelhetnénk? Adjunk hát egymás kezébe útmutatót, ahelyett, hogy jósnőt játszva egy jósgömb ködéből igyekeznénk kiolvasni a másik szívének titkait.
A kölcsönösség, az adni és fejlődni vágyás viheti előrébb a kapcsolatunkat
és érlelheti szorosabbá. Adjuk meg egymásnak azt, amitől igazán biztonságban és szeretve érezzük magunkat.
Wadolowski-Balogh Orsolya
(kezdőkép: Pexels)
