Végre hazaértem. Gyorsan bevágom magam mögött a bejárati ajtót, és lerúgom magassarkú cipőmet. Hangosan sóhajtok egyet. Elegem van ebből a napból. Gyors lépésekkel a konyhába sietek. Feltépem a hűtőt és egy rozét töltök magamnak, aztán a kanapéra telepszem.
Lábaimat magam alá húzom, hagyom, hogy kicsit megnyugodjak. Aztán kortyolni kezdek a borból, élvezem, ahogy a hideg ital szétárad a számban. Eszembe jutnak a délután eseményei. Régi osztálytársnőkkel találkoztunk egy külvárosi étteremben. Fél éve terveztük ezt a délutánt. Először nem akartam elmenni.
Nagyon pörgős életet élek. Szinte minden percem be van táblázva. Végre elértem mindent, amire vágytam. Karrier, jó fizetés, gyönyörű saját lakás, egy jó kocsi. Magamra is nagyon odafigyelek. Bárhol megjelenek, elismerő tekintetek tüzében találom magam. Imádom, hogy felkavarom jelenlétemmel az állóvizet. A férfiak kocsányon lógó szemekkel bámulnak, a nők irigykedve méregetnek. Már nagyon megválogatom, kivel állok szóba.
Ezért saját magamon is meglepődtem, hogy elfogadtam régi osztálytársnőm meghívását. Két dolog motoszkált a fejemben. Az egyik, hogy ki hova jutott ennyi év után, a másik, hogy megmutassam nekik, a szürke kisegérből milyen sikeres, csinos nő lettem.
Direkt késve érkeztem. Azt akartam, hogy már mindenki ott legyen. Egy szűk ruhát választottam, hogy kiemelje karcsú alakom. A legmárkásabb táskámat és cipőmet választottam kiegészítőnek. Belépőm hatásos volt, mindenki tátott szájjal meredt rám, amikor odaléptem az asztalunkhoz. Elegánsan leültem a számomra fenntartott székre. Keresztbe vetettem a lábaimat, és egy „hello lányok” köszöntéssel végigmértem a társaságot. Önelégült vigyor ült ki az arcomra.
A sok jó nő a suliból mind elvesztette vonzerejét. Az egyikük eltrapmlisodott. Próbálta magát mentegetni, hogy három gyereket szült, de én nagyon szánalmasnak találtam. A másikuk olcsó piacról vásárolt cuccban üldögélt, jellegtelen megjelenéssel. A többiek is hasonló stílusban, kicsit kövérebben, kicsit lelakottabban. Én lógtam ki csak a sorból. Egyiküknek sem volt nagy karrierje. Volt viszont egy rakás gyerekük, egy unalmas férjjel. Jobb esetben maszatoltak valamit egy másodállásban, rosszabb esetben egész nap otthon robotoltak. A gyerekeik és a háztartás töltötte ki a mindennapjaikat.
Számomra dögunalmas volt végighallgatni, ahogy boldog mosollyal ecsetelték, hogy éppen mit csinált az ő szemük fénye. Néha szomorúan megjegyezték, hogy mennyire kevés idejük jut a férjükkel kettesben lenni. Úgy kell nekik, ők akartak gyereket. Mit csodálkoznak, hogy a spontán kufircolás, és izgalmas pezsgés kiveszett az életükből.
Alig vártam, hogy végre rám kerüljön a sor, hogy elmondhassam hova jutottam. Milyen fantasztikus állásom van, mennyit utazom távoli tájakra. Jártam már rengeteg egzotikus tengerparton. Emellett bármelyik ujjamra találok pasit. Én válogatok közülük, éppen kihez van kedvem. Imádok egyedül élni, az én szabályaim szerint. Nekem senki sem irányítja az életemet, nem úgy, mint ezeknek a tehénné vált jó csajoknak.
Viszont csalódnom kellett, mert amikor befejeztem az életemről szóló briliáns előadást és körbenéztem, csupa sajnálkozó tekintet láttam. Ez hogy lehet? – gondoltam. Irigykedniük kellene, féltékenynek kéne lenniük rám. Egyik sem volt az, csak olyan lesajnálóak. Aztán záporozni kezdtek a kérdések. „Sosem vágytam tartós kapcsolatra?” „Hogy bírok egyedül élni?” „Nem vágyom gyerekre?”
Na, itt szakadt el a cérnám. A gyerek kérdésnél mindig kiráz a hideg. Miért szajkózza ezt mindenki?
Miért nem lehet megérteni, hogy én karrierre vágyom, nem kakis pelenkára?
Gyorsan rövidre zártam a beszélgetést, és egy fontos munkára hivatkozva távoztam. Egész úton hazafelé majd felrobbantam. Miért nem úgy alakult, ahogy terveztem? Már régen nem vagyok ehhez hozzászokva. Évek óta én uralom a helyzeteket, most nem. És ettől nyugtalan lettem. Megfogadtam, többet nem találkozom senkivel a régi életemből. Nem kell, hogy arra emlékeztessenek, mennyire lúzer voltam. Mennyire egy szürke, szemüveges, gátlásos lány. Akit sokáig senki sem vett észre.
És főleg nem akarok emlékezni rá, az első igazi nagy szerelmemre. Aki meglátta bennem a nőt, és kibontott a begubózott kis életemből. Aki mellett megízleltem a szerelmet, boldogságot. Akit aztán elhagytam a karrierépítésem miatt, mert a siker és csillogás fontosabb volt, mint családot alapítani vele…
Itt ülök a kanapén, hirtelen a bor keserűvé válik a számban. Évek óta nem gondoltam rá…
E.H.
(kezdőkép: Unsplash)