Első beszélgetés, első találkozás, első csók. Sokszor úgy hozza a sors, hogy lesz valaki az életedben, aki megdobogtatja a szíved, de távol van.

Ha nem is lát, nem is hallja a hangod minden nap, de bármi baj van, ott van melletted. Titkok? Nincs ilyen. Bármit elmondhatsz neki, vakon is megbízol benne.

Fáj. Fáj, hogy nincs melletted. Ritka, de amikor vele vagy, megszűnik a világ zaja. Az órák gyorsan telnek, de te csak nézed és nézed. Nézed a tengerkék szemét, amiben magad látod.

Mikor átölel, biztonságban érzed magad. Mikor elmegy, azonnal hiányzik. Mindenhol őt látod, az ő illatát érzed.

Sok fájdalom után, nem hittem, hogy van ilyen srác. De létezik. Nem fél kimutatni az érzéseit, nem fél kimondani, hogy gyönyörű vagy.

Félek… Félek a jövőtől. Hogy más lány karjaiban lesz, hogy más ajkait fogja csókolni.

Mindig velem volt, akkor is ha én mellette nem. Szerencsés vagyok.

A remény az, ami még él bennem. Remélem, egyszer kéz a kézben sétálhatunk, s végre boldog lehetek egy olyan srác mellett, aki a pozitivitásával, pozitív emberré tett.

Viktória

(kezdőkép: unsplash)