Nem tudod, nem érted mi történik veled. Csak bizonytalan vagy, talán már évek óta. Értéktelennek érzed magadat, és azt tudod: nem lehetnek igényeid, nem lehetnek kéréseid, mert azok értelmetlenek.

„Hálátlan vagy”, és különben is: „te tehetsz mindenről, hisz’ olyan jól élünk, csak te nem tudod értékelni!”

Kinek ismerős? Tegye fel a kezét! Na jó, ezt senki nem fogja felvállalni, hiszen mindamellett, hogy nagy valószínűséggel te is egy érzelmi bántalmazóval élsz együtt, tulajdonképpen „te tehetsz róla, hiszen hagytad!”

A paletta színes! A finom bántásoktól, egészen a tettlegességig sok fajtája lehet egy nárcisztikus partnerrel való együttlétnek. Míg utóbbit viszonylag könnyen felismerjük, addig a lelki zsarolás finomságai sokszor, sokáig még nekünk magunknak is nehéz felismerjük.

A „Szeretlek, de…”, vagy a „Jó vagy, de nem eléggé”, a csúnya nézésektől, a fenyegetőzésig (elhagylak, ha ez vagy az lesz, nem kellesz senkinek, mit képzelsz magadról, úgysem lesz ilyen jó dolgod sehol, stb…), a pénzügyeid, időbeosztásod szoros kontrolljáig a paletta színes lehet. Imádod, csüngsz rajta, évekig adsz, adsz, de valamiért nem vagy boldog. Nem tudod miért, hiszen minden nap elmondják neked, milyen jó dolgod van, és tulajdonképpen úgy is tűnhet kívülről. Szép házban élsz, van mit enned, esetleg a számlák nagy részét is ő állja, de valahogy mindig eléri, hogy neked ne maradjon semmid, hiszen „te nem keresel eleget”, így magadra sem tudsz költeni.

Állandó lemondás az életed, és azt érzed, folyamatosan minden oldalon kontrollálva vagy. Érzelmi oldalról vágysz a figyelemre, a szeretetre, de a mérce itt is kettős lesz. Annyit ad, amennyi számára kényelmes, nem foglalkozva azzal, nekem mi lenne a jó, te mit szeretnél… Ha valamit kérsz, ami neked fontos, biztos, hogy meggyőz arról: hülyeség, de minimum ő megtett mindent, nem rajta múlt, hogy nem vagy boldog! Elhiteti veled, vagy meggyőz arról, hogy amit te szeretnél, az hülyeség, és mivel nála a gyeplő, úgyis az lesz előbb vagy utóbb, amit ő akar.

Neki szabad programválasztása van, de ahhoz, hogy te elmenj valahová, engedélyt kell kérjél, és mikor mész, minimum kontrollálja, rosszabb esetben tesz róla, hogy ne érezd magad jól nélküle. De ha meg is próbálod, eléri, hogy napokig rosszul érezd magad… Nekifutsz többször az elszakadásnak, de mesterien tud manipulálni, hogy visszakozz!

Hisz ehhez sem lehetsz elég jó!

Ha gyereked van, valószínűleg rajta is látod már az érzelmi zsarolás nyomait. Óhatatlanul ezt látja mintaként az egyik féltől – ami ráadásul „működik” is! Az elbizonytalanítás mestere tökéletesen tudja úgy csűrni-csavarni a szavakat, hogy minden betaláljon: „Mondhatnám, hogy szar anya vagy, de nem mondom”…„Büszke vagyok rád, de tulajdonképpen nem keresel annyit, mint én”…„Nem gondolod, hogy kicsit kurvás az a ruha, biztos ebben akarsz elmenni?”…

Bármilyen mondatok is hangozzanak el, egy biztos: beférkőzik a bőröd alá, esz belülről, s ha nem lépsz valamerre, előbb, vagy utóbb felemészt!

Magyarországon a családon belüli erőszak 95%-át férfiak követik el. Mi nők pedig „hagyjuk”.

Áldozathibáztatás miatt már eszed ágában sincs erről senkivel sem beszélni, és különben is: már rég elhitted, hogy neked milyen „jó dolgod van”, és csak „benned van a hiba”, hogy „nem értékeled eléggé, amit kapsz”.

Aztán, ha szerencséd van, elkezdesz foglalkozni magaddal, amit persze a másik nagyon nem fog jó szemmel nézni. A barátoktól a pszichológusig, mentorig mindenki rossz lesz, de minimum nem hiteles: „Na, már megint az a hülye Gizike beszélte tele a fejedet? És ő mit tud felmutatni? Nem látod milyen jól élünk? Nálad hálátlanabb embert nem ismerek, és különben sem lehet téged boldoggá tenni…”

Lisa Ferentz, szociális munkás, traumákra szakosodott oktatási szakember arra figyelmeztet, hogy az érzelmi bántalmazást az elkövető saját erejének fitogtatására használja fel, valamint arra, hogy fenntartsa ellenőrzését a kapcsolat felett – s számos formája lehet, beleértve a kritikát, a fenyegetést, sértést, nevetségessé tevést, lekicsinylést, megszégyenítést, hazudozást és ignorálást is. 

Az érzelmi bántalmazás egy kapcsolatban nem szemmel látható, de igen komoly traumát okoz az áldozatnak, aki később szorongással, depresszióval, krónikus fájdalmakkal szembesülhet és rászokhat az alkoholra vagy egyéb szerekre.

Mindenki azt hiszi, ti vagytok az álom pár, hiszen kívülről tényleg úgy tűnik! Közben állandó hullámvasút az életed, hiszen kifelé minimum mutatni szeretnéd, hogy mennyire jól vagy! És különben is: a másik a „tenyerén hordoz”. Hogy ez mit jelent pontosan, nem tudom, közel két évtized alatt még nem jöttem rá…

Sértegetés, barátoktól, családtól elszigetelés, munkától elszakítás, állandó kontroll, ami persze csak egyoldalú (!) – csak címszavakban a legfinomabb részletekről, ami a másik szótárában a „Szeretlek, de…” – kifejezéssel egyenértékű.

S hogy mi a megoldás?

Nekem az önismereti tréningek segítettek egy személyes coach segítségével. Nem vele foglalkoztunk, hanem magammal. Divatos kifejezéssel élve: magamba fektettem.

Kifelé egy kapcsolatból, de még jó párszor utánam nyúlva, porba tiporva az önbecsülésemet, önértékelésemet, mára felismertem, miben éltem hosszú évekig. Még sikerül néha megingatnia, még betalálnak a fájdalmas szúrásai, még meg kell küzdjek magamért, de legalább azt látom: merre az irány. Hogy mennyi idő lesz újra hinni magamban, esetleg a férfiakban, még nem tudom, de azon vagyok…

Ha ismerős bármelyik mondatom, ne félj segítséget kérni! Van kiút, ha nem is könnyen!

Szabó Piroska

(kezdőkép: Unsplash)