Az a fajta ember vagy, aki szinte azonnal kinyitja a szívét.

Vagy ha időbe is telik, de amikor sikerül, akkor aztán korlátlanul ontod magadból érzelmi trezorod kincseit. Erősebb a szereteted bármely napkollektor gyűjtötte fénynél. Mégis, talán gyakran nem így látod és átoknak hiszed azt, hogy te vagy az, aki minden kapcsolatában ”jobban ” szeret.

Tudod milyen ember vagy te? Az, aki nemcsak a szíve csücskét, hanem egészét adja annak, akit szeret.

Te vagy az, aki könnyen, és minden nehézségek nélkül mondja azt:
szeretlek, köszönöm, bocsánat.

Nem raksz lakatot az érzelmeid ajtajára, hanem szabadjára engeded őket, így a szívedből kinyúló két kéz betakargathat másokat. Nem látod értelmét annak, hogy megtartsd magadnak az érzéseidet. Adni akarsz. De nem várod cserébe, hogy mások szeretetben, elismerésben fürdessenek, hanem így érzed jól magad, ekkor vagy önazonos.

Igen, te vagy az, aki többet ölel és csókol. Akinek a szerelme olyan erős kötélből van, hogy egy csapat túrázót is elbírna, miközben egy szakadék felett lógnak. Akárhányszor voltál eddig kapcsolatban,

mindig az derült ki: te vagy az, aki jobban szeret,
aki a legtöbbet pakolja a kapcsolatba.

Kapcsolatotok vára a te hátadon nyugszik, ám ez édes teher neked. Nem is tudnál másként viselkedni, el kell fogadnod: ilyen ember vagy.

Bár talán sokszor inkább átokként tekintettél rá egy-egy csalódás, szakítás után. A hajad tépted, hogy miért kell neked címeres ökörnek lenned, aki mindenét beleadta a kapcsolatba, aki hosszú hónapokon, akár éveken át osztogatta lelke ajándékait és talán feleannyit sem kapott érte.

Érzékenynek, gyengének, naivnak érzed magad,
akit mások kihasználnak és lábtörlőt faragnak belőle.
Valóban, talán érzékeny vagy, de nem gyenge!

Az, hogy kendőzetlenül kimutatod érzéseidet és őszintén gondoskodsz más boldogságáról, az nem rossz tulajdonság. Az viszont igen, ha ezt félelemből teszed, nehogy megvonják szeretetüket vagy elhagyjanak és emiatt tudatosan lábtörlővé alacsonyodsz.

Meglehet, megpróbálkoztál azzal, hogy más legyél. Felszívtad magadat és jégkirálynővé változtál, Kínai nagy fal méretű betontömbökkel bástyáztad körül a szívedet. De szép lassan a királynő felolvadt, a fal elporladt és megint ott találtad magadat csupasz szívvel. Ne átkozd az Istent, mondtam már: fogadd el magad, ugyanis ilyen vagy!

Nem tudsz más lenni, de nem is kell!

Épp ez az egyik legjobb, legcsodálatosabb tulajdonságod. Te nem agyalsz azon, mikor mondd ki a szeretlek szót, nehogy túl korai vagy túl elcsépelt legyen. Nem sakkozol azon, mikor add tudtára, hiányzik. Nem gondolkodsz azon, mennyire gáz, ha megint szerelmeskedést kezdeményezel vagy egy nap huszadjára öleled meg és matricának fog gúnyolni.

Ha meg akarod lepni a párodat, megteszed, nem számít, ha ő sosem vagy csak ritkán teszi. Nem méricskéled otthon a konyhai mérlegeden, hogy ő mennyi kedvességet, ajándékot, élményt adott neked, majd pontozod le a táblázatodban azt állapítva meg: úgy elhúztál előtte, mint Schumacher az utolsó körben a zászlólengető előtt.

Ösztönből cselekszel. Teszed, amit a szíved súg, hogy tenned kell. Nem játszmázol, nem próbálsz mindenféle írott és íratlan szabálynak megfelelni.  Mégis néha azt kívánod: bár ne tennéd. Bárcsak áthatolhatatlan gyapjúréteg borítaná a szívedet és bárcsak képes lennél Oscar-díjas színészkedésre. Szégyelled, hogy finom-lelkű vagy és a gyermekekre jellemző nyílt szívvel szeretsz.

Pedig minden okod megvan arra, hogy büszke legyél magadra! Igen, te vagy az, aki jobban szeret!

Épp ettől vagy különleges és bátor, mivel megmered mutatni érzéseidet.
Ez a te erősséged!

Ne szégyenkezz amiatt, mert nem fukarkodsz a lelked kincsestárával és bátran adsz belőle. Bár több olyan ember lenne, aki félelmek nélkül, önzetlenül meg meri osztani lelke gazdagságát.

Wadolowski-Balogh Orsolya

(kezdőkép: Pexels)