A nő épp be akarta csukni az autó ajtaját, hogy gyorsan el tudjon indulni, amikor odalépett hozzá. Nem volt jó hangulatban, senkivel sem akart szóba állni.

A férfi briliáns radarokkal érezte ezt meg, úgy hogy gyorsan mondta:

-Nem árulok semmit, nyugi… És szép a kabátod!

A nő szóra nyitotta a száját, hogy viszonzásképpen ő is megdicsérje a férfi kabátját, de benne ragadt a mondat és csak gondolatban játszotta le a beszélgetést: „a tiéd is szép… noha lenne rajtad olyasmi. Ja, nálatok ez nem divat, hiszen ti még csak nem is fáztok.” Elképzelte, hogy milyen jó lenne sosem fázni, de ahhoz el kellene költöznie és vallást váltani. De neki nincs is vallása.

Mindegy, akkor is változtatni kellene, ez eddig még ok. Magvakat enne csak, és egészséges ételeket, és csak akkor szexelne, ha gyermeket tervez a párjával… Nono, itt el is engedte ezt a gondolatmenetet. Erre még csak gondolni sem akart, hiszen éppen ez a baja. Annyira vágyott már egy érintésre, legalább.

Elkalandozott gondolataiból a férfi zökkentette ki, aki elmondta, hogy ebédosztásra gyűjt pénzt és örülne némi adománynak. A nő gyorsan elővett egy ezrest -végig sem várta a mondanivalót- és a férfi kezébe nyomta.

-Köszönjük. Tizennyolc karma pontot írunk jóvá, és tessék itt egy saját gyártású finomság. Cukormentes.

A nő becsukta a kocsiajtót, és elindult. Gondolatai viszont nem hagyták nyugodni. Tizennyolc karma pont. És ha húszezret adok, akkor mennyit írnak jóvá? Esetleg ha tízmilliót, akkor újjászületek Krisna segítőjévé?? És egyáltalán, ki dönti ezt el? És hol írják jóvá? A karma pontgyűjtő füzetemben?

Megszólalt a mobilja.

A barátnője volt. Azt mondta, hogy ne haragudjon, tudja, hogy abban maradtak, nála találkoznak, de nem indul a kocsija. Úgyhogy jobb volna, ha inkább ő menne. Oké, semmi gond, nem sokára érkezik. Egyeztették a pontos címet, és a nő hamarosan be is kanyarodott az ismeretlen utcába. Nem járt még ott, mert a barátnője nem rég költözött oda, így nem volt biztos benne, hogy jó helyen jár.

Olyan egyforma volt itt minden, ráadásul sehol sem volt kerítés. Minden ház az utcáról nyílt. Ezt mondjuk sohasem értette. Csak kinyitják az ajtót, és hipp-hopp, már a lakásban van az ember. Semmi átmenet, csak közterület és egy lépésre már a magánszféra. Egy ajtónyi választékkal.

Kiszállt a kocsiból és a hátsó ülésről elővette a bort, de olyan szerencsétlenül, hogy az kicsúszott a kezéből és esélye sem volt utánanyúlni, így nem nagy lendülettel ugyan, de az üveg a földre esett, tartalma pedig az aszfaltra került. Francba. Mindegy most már, legfeljebb ma nem isznak bort. Viszont a szilánkokat mégsem hagyhatja itt, úgyhogy az üveg nyakát megfogva, mint egy kehelybe szedegette össze a darabokat.

Egyik kezében a szilánkos üveget fogta, míg másikban a táskáját. Így csengetett be az általa nem ismert házba. Még gondolta is, hogy nagyon színpadias lesz, pont mint a szabadságszobor. Kuncogott kicsit, mire ajtót nyitott egy férfi, akit viszont nem ismert.

-Jó estét.

-Jó estét. A nyitott ajtó mögött -átmenet nélkül- étkező és konyha volt, ahol meghitt kép tárult a szeme elé. Szimpatikus asszony varrogatott az asztalnál. Férje pedig nyilvánvalóan a vacsorája mellől kelt fel ajtót nyitni.

-Azt hiszem, rossz helyen járok -habogta, és remélte, hogy a következő másodpercben megnyílik alatta a föld.

-Én is azt hiszem.

Az ajtó bezárult.

-Elnézést. Mondta az ajtónak.

Basszus. Végiggondolta, hogy mit is képzelhettek róla, ahogy itt állt a szakadó esőben, kezében egy félbetört üveggel, a sötét utcán, csapzottan.

Hát biztos nem a szabadságszobor felemelő képe jutott róla eszükbe. Inkább egy pszichopata sorozatgyilkosé. Juuuuj. Sietve távozott, és azonnal tudta, hogy a szemben lévő házba kellett volna becsöngetnie. Nesze neked karma pont.

Amikor átért az úttesten, hatalmas csattanást hallott. Ahogy megfordult, a szíve a torkában dobogott, mert azt látta, hogy a kocsija az árokban, a feje tetején. Az ütközés másodpercek alatt zajlott le. Hirtelen nem is gondolkozott, azonnal tudta, hogy segíteni kell, hiszen a másik kocsi is a feje tetején állt, csak éppen az út közepén.

Azonnal odarohant, feltépte az ajtót, és a bent ülő -vagy inkább lógó- nőt próbálta kiszabadítani, de sehogy sem tudta a fordított helyzetet megoldani, mert az a rohadt biztonsági öv nem akart engedni. Eszébe jutott az üveg. Az előbb az út szélére tette le. Most felkapta, és a kicsorbult törött szélekkel sikerült elvágnia az övet.

Néhány perccel később már a mentősök látták el a sérült nőt. Ő pedig csak állt a még mindig szakadó esőben, és lassan megnyugodott.

Már nem bánta, hogy csak 18 karma pontot kapott. Így is hálás volt. Hálás, hogy ő nem ült az autóban.

És hálás volt még a törött üvegért is.

Szűcs Borbála

(kezdőkép: Unsplash)