Megannyi nélküled eltöltött magányos éjszaka, megannyi kiabálás, átkozódás, ki nem mondott sérelmek után ma újra a karjaidban tartottál. Ma újra úgy öleltél mintha egy percre sem váltunk volna el. Rá kellett jönnöm, nem megy nélküled, nem úgy süt a nap, nem igazi a mosoly, nincs szivárvány az eső után, csak a tomboló vihar. Így hát kútba … Bővebben: Többé nem engedem el a kezed
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt az URL címet a WordPress honlapba
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt a kódot a honlapunkba