Nem szándékosan történt.

Amikor írtál, a szívem majd kiugrott a helyéről. Remegett a kezem, miközben olvastam soraidat és még órák múlva sem kaptam levegőt, amikor eszembe jutott, amit írtál.

Megleptél… Mégis, nagyon örültem neked!

Aznap nem írtam neked vissza, túlságosan a leveled hatása alatt voltam…

Másnap nem tudtam eldönteni, mit írhatnék: száz üzenetet töröltem vissza, csiszolgattam a szavakat, végül eltelt a nap.

Harmadnap azt éreztem, késő már. Elkéstem a válasszal, hogyan is írhatnék, ennyi idő után?

Azóta eltelt fél év.

Ma láttalak… Észrevettél

és fájdalom csillant a szemedben.

Úgy sajnálom!

Mondhattam volna… Sajnálom. Sajnálom. Sajnálom…

De nem szóltam. Hagytalak menni… De azt kívánom: bárcsak írtam volna akkor! Mi az a három nap fél évhez képest… Semmi… Azóta egész nap suttog bennem a kérdés: mi lehetett volna, ha… ?

Ma írok neked. Most biztosan tudom.

És csak remélhetem, hogy nem késtem el végleg…

Clara