Távolból figyelem önmagam. A koporsó mellett állva, lassan szoborrá változom.
A tavasz első napsugara mintha szándékosan próbálna átférkőzni a lila és a fehér tulipán szirmain.
Miért akarsz ártani nekik?
Lila és fehér. Fehér. Halál.
Szinte hallom ahogy sopánkodsz: “milyen sokan eljöttetek”. Utoljára annyit kérdeztem: “ha te már nem leszel, ki mondja,hogy jól főzök?”. Próbáltál válaszolni.
A derengés színtelen maradt. Jobb ha ezt most nem mondom el Neked, de ahogy lecsukod a szemed, a tükörben ott áll édesanyád veled. Remélem egyszer rám is ezt mondják.
Tudtad, hogy nem szabadna engedni egyetlen tulipánnak sem, hogy megfakuljon?
Tőlem ne kérdezd, lila maradok.
Huszár Anita Tímea
(kezdőkép: Unsplash)
