„Mindenkinek megvan a maga keresztje!” – futott át agyán újra az ezerszer hallott gondolat.
Az övé a nyakában lógott, vékony, huszonnégy karátos aranyláncon, melyet feleségétől kapott és amely medállal együtt nem nyomott többet négy grammnál (ezt sajnos pontosan tudta), mégis gyakran kötélre kötött kő súlyával nehezedett rá és rántotta magával a mélybe.
Ez az érzés fogta el most is, ahogy a terápiás csoport helysége melletti zálogfiók előtt elhaladt.
Ma azonban erősebb volt mint mint máskor és bár keze most is megremegett a kilincsen, belépett az apró helységbe, leült az egyik szabadon hagyott székre és belekezdett:
Bálint vagyok, negyvennégy éves, szerencsejáték függő…
BFB
(kezdőkép: Pexels)
