A kedvenc padomon ülök a téren, amit az első találkozásunkkor választottál. Sokkal fiatalabb voltál nálam, de teljesen más, mint a kortársaid, szinte észrevétlenül szerettelek meg.

Ám hiába érezted ugyanezt, végül a könnyebb út mellett döntöttél.

– Anya, gyere! – A kiáltás térít magamhoz. Észre se vettem, hogy időközben majdnem teljesen sötét lett. Szorosabbra húzom a kabátom, most is olyan hűvös van, mint akkor.

5 éve már, de még most is tisztán emlékszem a kedves mosolyodra. Lilla fut felém, már türelmetlen, indulnunk kell haza. Odalépek mellé és megfogom a kezét, egy pillanatra felnéz rám.

Nem is tudja a mosolya mennyit jelent nekem…

Cseri

(kezdőkép: Pixabay)

A novella magazinunk 2021. évi 100 szavas novellapályázatán indult.