Már megint ott van a tegnapi zokni a nappali kellős-közepén, párja nélkül, csak úgy levetve, mintha valami ócska kacat lenne. Pedig a szennyes tartó mindössze néhány méterrel arrébb feküdt, szokás szerint tele.
A nő nagyot sóhajtva vette fel az árván maradt ruhadarabot és bedobta a mosógépbe, sok más zoknival együtt.
A férfi szétszórtsága először mókás kis butaságnak tűnt, de most már legszívesebben az orra alá nyomta volna a koszos zokniját, hogy „Akkor edd meg a büdös zoknid!” Mindeközben a teremtés koronája a hálószobában ügyködött.
A nő fáradtan bevonszolta magát. A férfi arca ragyogott. „Hozzám jössz feleségül, életem szerelme?” Néma csend.
Kordán Mara
(kezdőkép: Unsplash)
