Álmot láttam. Madár voltam álmomban.
A tavaszi napfény szikrázott szivárványszín tollaimon. Megbabonázott a fény. Repültem fel, egyre feljebb.
Vágytam a közelségét. Érinteni akartam a napot.
Felrémlett bennem Ikarosz története, de nem törődtem vele. Egyre csak emelkedtem. A szél belekapott a szárnyaimba és repített az izzó tűzgolyó felé. A boldogság olyan sebesen áradt szét a testemben, mint medréből kilépő folyó hömpölyög a hegyek lankái között.
A szememben égett a nap korongja. Vonzott magához. Újra életre kelt bennem a kétség, óva intett.
Legyintettem, szememet újra az égre emeltem. Tágra nyílt szemmel néztem a távolodó izzó gömböt, ahogy egyre zsugorodik.
Földet értem.
Felébredtem.
Gyurkovics Anikó
(kezdőkép: Unsplash)