Befejezte a felolvasást, megvárta, amíg elül a taps. Ezután következtek az olvasói kérdések. Örült, hiszen szívesen mesélt magáról, arról, hogyan keletkeztek a történetei.
„Ezt a könyvet a gyermekeinek ajánlja. Mesélne róluk?”
Elmosolyodott. Elmondta, hogy Évi óvó néni lett, és most maga szaladgálhat az olyan csintalan gyerkőcök után, mint amilyen egykor ő maga is volt. Attila pedig szép ügyvédi karriert épített fel.
„Személyes történés ihlette a regényt?”
– Merítettem abból is.
– Akkor tessék leülni ahhoz az asztalhoz, Sári néni. Hagyja szépen, hogy többiek is merhessenek a pörköltből.
Leült a kockás terítős asztalhoz. Elfintorodott. Bántotta az orrát a szociális otthont átható jellegzetes szag.
Christine Lee
(kezdőkép: Pixabay)
