Annyira bámultam az új mobilt, ami a kirakat mögött kínálta magát, hogy az orrom hozzáért az üveghez. A sminkem halovány pöttyöt hagyott a kirakat díszített üvegén.
Fél évig könyörgött érte az ember lánya, mire a barátom megvette és végre a kezembe foghattam.
Másnap az új mobilommal a farzsebemben és egy munkahelyi tréning anyagával oda mentem, ahová a király is gyalog jár. Ahogy nekivetkőztem a műveletnek a mobil simán kicsúszott a nadrágom zsebéből és halk csobbanással lemerült a wc kagylóba. Akkor vettem észre, amikor felálltam. Már nem volt benne élet.
Élt egy napot. Aznap délután egy másik fontos dologtól is megszabadultam…
Jose Perro Callejero
(kezdőkép: Pixabay)
