Augusztus, a nyár legmelegebb időszaka, én a Duna partján fekszem, egy elnyűtt, szürke takarón.
Érzem, ahogyan a nap felmelegíti az egész testemet, körbejár rajtam a tekintete. A kezemben Jókai Arany embere, annál a fejezetnél, ahol a Duna vaskapujáról ír.
A tekintetemet most a folyóra szegezem, ahol éppen egy hajó zavarja meg a nyugalmát. Hallom a hullámokat, a horgászok nagy sóhaját, amiért egy kis időre fel kell függeszteniük a tevékenységüket.
A hátam mögül egy szerelmespár is átéli ezt a pillanatot, kezük egymás kezében pihen. Ahogyan a szívük is.
Irigykedve tekintek rájuk.
Vajon hány esztendő múlva élem át én is ezt valakivel?
Leleczi Mónika Szabina
(kezdőkép: Unsplash)
