Reggel van, megcsörren az óra, újra elindulhatok dolgozni. Hálás vagyok, amiért megtehetem, van munkahelyem, egészséges vagyok, legfőképp, Élek.
A busz hangszórójából halk zene árad, melynek következményeképp most olyan szinten szökken szárba lelkem, mint mikor a tavaszi napsugár bontja a színpompás virágok szirmait.
Meg kell tanulnunk hinni a kis csodákban,
elfogadni, amikor a Nagy csodák még váratnak magukra. Hinni a megújulásban, észrevenni az égen szivárványt, gondolatban végigcsúszni rajta. A felhőkből a fűben fekve, alakzatokat olvasni ki. A naplemente színeinek változását megfigyelni. Elmerülni egy gondolatban, és a nap felé fordítani arcunk.
Igazából a lényeget csak ekkor érthetjük meg. A csoda bennünk él.
Kőrösi Ágnes
(kezdőkép: Unsplash)
