Ugyanolyan reggelnek indult, mint bármelyik másik. Kortyolta a kávéját kinézett a teraszon, látta a tengert mögötte a hegyeket, olyan nyugodt volt minden.
Sütött a nap, a szél gyengéden simogatta arcát.
S ott akkor jött a telefon legjobb barátját baleset miatt kórházba szállították, s meghalt.
Hirtelen megváltozott minden, az édes napsütés égetett, a kávé íztelenné vált, csak a sós könnyek ízesítették. A szívét marcangoló fájdalom maradt, a nyughatatlanság. A táj a környezet nem változott, de ő úgy látta, mintha mindent beborított volna egy fekete felhő. Hiszen ez nem lehetséges!– kiáltotta.
S ekkor felébredt a rémálomból, boldogan nézett az órájára. Reggel van!
Iviti
(kezdőkép:unsplash)
