Az erdőben sétálva hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy olykor ki is az úr odabent.
Minap egy röpke pillanatig megcsodálhattam én is.
Kisebb szarvascsapat száguldott át az erdőn riadtan, keresték az utat, ahol nem ütköznek emberbe, az emberek, akik meg épp két falat között meglátták őket lélegzet visszafojtva csodálták.
Gyönyörű de egyben egy kissé ijesztő is volt, mikor kettőnk pillantása összeért.
Az agyammal tudtam hogy ő jobban fél, de mégis az a tiszteletet parancsoló látvány mást sugallt.
Ez az érzés szinte leírhatatlan….
S ekkor jövünk rá, hogy mennyi egyszerű és gyönyörű dolog van az életbe, ami mellett a mindennapi gondjaink eltörpülnek.
Füzi Judit
(kezdőkép: Unsplash)
