Bársonyosan simogatta bőrét a lágy szellő. A nap hétágra sütött, a lány boldog volt és szabad.
Évek óta kötötte őt gúzsba a fájdalom, amit a szüleitől kapott lelki terror, a fizikai bántás okozott. De ma reggel úgy ébredt, hogy ezt vele senki nem teheti meg többé!
Nem számít vérségi kötelék, elvárás, hogy a gyerek mindig szót kell fogadjon, és a szülőnek mindig igaza van. Különben is, ő már nem gyerek! – gondolta dacosan. Elmúlt 18, igaz, a születésnapját idén is, mint mindig, elfelejtették az alkoholmámorban úszó szülei.
Ma szabad leszek!
A híd üres volt, senki nem látta, ahogyan a mélybe ugrott.
Szántó Veronika
(kezdőkép: Unsplash)
