Kabát a fogason – százszavas novellák sorozat

Vége lehetne már!

A lomtalanítók jönnek-mennek. Viszik a szőnyeget, a lakkozott bútorokat. A ruhákat zsákba gyűrve, a könyveket szakadt dobozokban hordják el. Apránként kiürül apám lakása.

A képeket már odaajándékoztam egy rokonnak. Eladja majd és osztozunk. Később jön egy család is a falu végéből, leszedik a lambériát. Jó lesz nekik tüzelőnek. Talán az asztalt is. Estére semmi nem marad, csak a szék, amin ülök. Amin apám ült mindig.

És egy kabát a fogason. Vihetem? Kérdezi egy szomszéd. Azt ne! Ne nyúljon hozzá…kérem.

Értem, értem, mondja , az apja emlékét őrzi…És az utolsó mozdulatát, mondom magamban, mielőtt a kórházba vitték…

Fehér Kinga

(kezdőkép: Unsplash)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.