Téli napon érkeztél meg hozzám, és ez a tavasz visz minél távolabb. Érkezik, közelebbé téve azt a napot, amikor a csendet madár csicsergés, a hópihéket tavaszi zápor, a kopárságot színek váltják.
Az emléked az idő nyírbálja kisebbre, mert érzem úgy kell a lelkemnek ez a változás, mint ahogy téli földnek az ébredés.
Így vágyom én is egy olyan napra amikor már nem suhansz át az emlékeimben, és az utcán sem téged kereslek, mert ezek csak ábrándok. Úgy történt, hogy a lelkem vitt minden egyes nappal közelebb feléd, és most ő visz el tőled, mert a Tiédben még süvít a tél.
Nono
(kezdőkép: Unsplash)
