Az a kis semmi szösszenet, mikor azt találja mondani csak azért is, hogy: „NEM!” Nos, akkor, ha faltörő kos lennék, nem a falnak, hanem egyenesen neki a kovácsoltvas kerítésnek mennék. Csak mert jobban fáj. Gondolom.
Amikor a kis apróság hisztibe vágja magát a padlón és sikítva dacol… Nézek furán, hogy de jó neki, én is akarok. Lefeküdjek mellé? Jó példa volna az? De olyan jó neki, én is akarok a földön hemperegni!
Na, jó, de ha nem hagyja abba rögtön, megpukkadok! Vagy az idegtől, vagy a nevetéstől. Még nem döntöttem.
Tessék most meg jön, hogy: „Anya, táncolsz velem?” Őrjítően szeretem.
Gabi Potter
(kezdőkép:unsplash)
