A lány elindult az erdőbe, ahol a fák az égig értek és minden élénken csillogott.
Tudta, hogy jó helyen jár, mielőtt örökre elaludt, az angyal leírta neki a tájat részletesen.
A lelke nyugodt volt, testét nem érezte, de itt arra már nem is volt szükség.
Csak a tudat létezett.
Addig kellett gyalogolnia előre, amíg meg nem találja saját tükörképét. Ha megtalálta, lelke megnyugodhat, és teljes nyugalomba vonulhat az örökkévalóságban.
Haladt a kijelölt úton, élénken figyelve minden irányba. Egy távoli ponton mindennél kékebben csillogott a tó vize. Érezte, oda kell mennie.
A tóhoz ért, és belül tudta, hogy megtalálta az örökkévalóságot.
Obreczány Helga
(kezdőkép: Unsplash)
