Mikor apáink barátok voltak évekkel ezelőtt, mikor még nem tudták mit hoz a jövő.
Mikor mi megszülettünk. Mikor még nem ismertük egymást.
Mikor a tinédzser kor összehozott minket. Mikor a „fáradtnak tűnsz” nem egy kijelentés volt, hanem az arcunkra reggelente mosolyt csaló muzsika.
Mikor a legsötétebb órákon csendben ültünk egymás mellett.
Mikor a csillagok mutatták az utat.
Mikor apám főztjétől a Holdra jutottunk.
Mikor anyáink megköszönték, hogy nem vagyunk testvérek.
Mikor a barátból lassan család lett.
Mikor kinyitom a szemem a fa tövében, belélegzem a tavasz friss illatát már értem.
Apáink is tudták.
Mi pedig hálával tartozunk ezért a barátságért.
Molnár Rita
(kezdőkép: Unsplash)
