A megállóban néhányan napi örömfalatukat majszolták.
A Fornettis zacskók halk gyűrődését hamar elnyomta a villamos zaja. Épphogy felszállt a tömeg, pirosat jelzett a lámpa. Bálint egy vízóra boltot látott szemközt. Arra gondolt búskomoran, hogy neki is éppoly halványszürke az élete, mint az üzlet felirata.
Aztán édesen csilingelő hangot hallott az ülésről: Anya, én nem akarok busszal menni az Astóriára kerülővel! Sellő szeretnék lenni, hogy arra menjek, amerre szeretnék, nem pedig amerre a sofőr bácsi! – mondta a kislány.
Az életnek is vannak irányai,
Bálintot otthon saját kis sellője várja. Erre gondolván minden aranyszínűvé vált számára, hirtelen szürkének nyoma se lett.
Varga-Végvári Enikő
(kezdőkép: Unsplash)
