Nem tervezgettem veled a jövőt sohasem. Ahogy megláttalak úgy éreztem te vagy számomra az örökké.
Nem terveztem semmit, mert bármi és bárhogy lett volna, ha veled együtt történik, akkor az mindegy hogyan, csak az, együtt volt fontos.
Nem terveztem semmit sem, csak vártam.
Vártam, hogy akarj engem úgy, ahogy én téged. Vártam, hogy láss, engem láss. Vártam, hogy mellettem legyél, csak úgy egyszerűen és természetesen.
Vártam, hogy megfogd a kezem, hogy átkarolj, hogy megcsókolj.
Vártam.
Az örökké talán sosem múlik el, de a várakozás igen. Hiszen ölelsz, csókolsz és fogod a kezét…
Nekem pedig nem maradt mire, s kire várnom.
Dumkopffel Kata
(kezdőkép: Unsplash)
