A „hibáid” tesznek igazi nővé, igazi emberré

Elnéző mosollyal szoktam hallgatni, amikor gyönyörű nők sorolják, hogy mi nem tetszik nekik saját magukon.

Ilyenkor mindig arra gondolok: talán ha ezek a lányok, asszonyok valóban annyira értékelnék saját magukat, mint az igazi férfiak teszik, talán szóba sem állnának egy pasival sem.

Ha annyi csókot kaptam volna, ahányszor hallottam, hogy „túl nagy az orrom”, „narancsbőrös a fenekem”, „vastag a combom”, „túl sokat káromkodom” stb., már nem a Csókkirály, hanem a Csók Császár lennék.

(Szerencsére) sok lány barátom van, úgyhogy hallok ezt, azt. Nekik is el szoktam mesélni, férfi oldalról mi hogy látjuk ezeket a dolgokat. (Cikket is írtam róla.) Egy barátom jut mindig eszembe, amikor egy magyar színésznőről mondta: „Oh, még egy kicsit kancsal is, jó ég! Elképesztően gyönyörű!”

Ő mondta mindig, hogy egy nőnek legyen mindig valamilyen apró hibája, mert attól válik igazi nővé és nem egy szoborrá, vagy valami megmerevedett szépség ideállá, amiről aztán előbb- utóbb elkezd hámlani a vakolat… Ahogy Balzac írta: „A bálványokhoz nem szabad nyúlni. A kezünkön marad az aranyozás.”
A barátomnak (sok egyéb mellett) ebben is igaza volt.

Az Isteni sugallat c. sorozatban hangzott el, hogy a perzsák, akik a legszebb szőnyegeket készítik, mindig elrejtenek egy- egy apró hibát, mert ezzel jelzik, hogy tökéleteset ember nem, csak Isten alkothat. A férfiak többsége (értelmesebbje) így van a nőkkel: mindig kell találnunk bennük egy- egy olyan apróságot, amit a legtöbb nő hibának él meg. Tudod, mi a vicces az egészben?

Ezekbe a dolgokba szeretünk bele.

… és tényleg.

A volt feleségemnek széles a csípője és egy kicsit „csámpás”. Amikor megláttam, és elment előttem, azért szólítottam meg, mert, ahogy egy picit kifelé állnak a lábfejei, és „csámpásan” sétált, egy kicsit ringatta a csípőjét, ettől olyan volt, mintha táncolna. Olyan édes volt!

Ráadásul még az orra is nagy! (Meglepődnétek, mennyi férfinak tetszik, ha egy nőnek szép ívű, ám kissé nagy orra van.) Egy lány ismerősöm is éppen ezt mondta: „Ezen a képen annyira látszik, hogy nagy az orrom!” Mire én: „Én azt találom benned a legszebbnek.”

Jó példák

Remélem, a rajongók nem fognak megölni, de a múltkor néztem egy képet a Halocene egyébként csodásan gyönyörű énekesnőjéről, amint éppen a tengerparton jógázott. Kis idő múlva észrevettem, hogy bizony a combja sem olyan feszes, és a feneke egy kicsit még narancsbőrös is. Tudjátok mit? Ettől még jobban megtetszett! 

… aztán ott van a First to Eleven zenekar énekesnője (gyengéim a csajbandák). Ha megnézed a mozgását, látszik, hogy egy kicsit „csámpás”, ráadásul kancsal is… és nem ennek ellenére szép, hanem éppen ezért: ad neki egy sajátos „szomszéd lány” bájt, amit nem lehetne mesterségesen elérni.

…szóval, amikor elégedetlenül nézegeted magad a tükörben, mindig gondolj arra, hogy valahol a világban egy pasi éppen azt találja benned a legszebbnek, amit utálsz magadon!

Csetnegi László

(kezdőkép: Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük