A tél utolsó hónapjára egy kis vidámság, avagy három olyan történet, amikor valami amerikai filmbe illő nagy lúzerséget követtünk el.

Azt mondják, hogy a legjobb történeteket az élet írja és számos esetben a művészet másolja a valóságot.
Amikor egy amerikai filmet nézünk, sokszor felsóhajtunk a látottakon, mondván: „Ah, ekkora lúzer a világon nincs, ez lehetetlen!”
Aztán a tapasztalat megmutatja, hogy elhamarkodottan ítélkeztünk, hiszen előfordul, hogy saját magunk kerülünk olyan helyzetbe, amiről azt hittük, csak Hollywoodban történhet meg…

Íme három történet a valós életből, mert a valóság gyakran viccesebb, mint a művészet:

1.„Még a nevét sem tudod”

Emlékeztek A szomszéd nője mindig zöldebb című film végén a bakikra? Van benne egy jelenet, amikor Jack Lemmonnak nem jut eszébe a női főszereplő karakterének neve, és azt mondja: „Elhagyott”, mire férfitársa rávágja: „Nem csodálom, még a nevét sem tudod.”

Nos, megesett, hogy egy barátom kinézett magának egy lányt, és – meglehetősen alkoholgőzös állapotban- egy szép szeptemberi estén úgy döntött, hogy beszél az említett hölggyel az érzéseiről. Szíve választottja a szüleivel lakott, ám ez nem tarthatott vissza egy elszánt (és főleg ittas) szerelmest. Úgy döntött, hogy kaputelefonon felcsönget neki, és találkára hívja a ház elé.

Barátom és én, a poén jegyében, támogattuk az ötletét és elkísértük a lányos házhoz. Annyi eszünk szerencsére volt, hogy a sötétben elbújtunk a bokorban, amíg ő a kaputelefont bűvölte. Barátunk annyira részeg volt, hogy a nevet is alig találta meg. Mikor végre sikerült a megfelelő (?) számot megtalálni, barátunk láthatóan elszántan állt szemben a kaputelefonnal.

Mint aki önmagát kívánja bátorítani, félig magának, félig nekünk mondogatta: – Ha az apja veszi fel… mi lesz, ha az apja veszi fel? – kisvártatva saját maga szolgált a válasszal: – Ha az apja veszi fel, megmondom neki: „Elnézést a késői zavarásért, én szerelmes vagyok a lányába.”

Képzeld el a harmincas apukát, akihez hétköznap este nyolckor egy ittas tini ezzel csenget fel!

Még a bokor is rázkódott a röhögésünktől, azonban a poén kedvéért biztattuk emberünket: – Úgy van, mondd meg neki!
– Megmondom neki: elnézést a késői zavarásért, én szerelmes vagyok a… -itt egy pillanatra elbizonytalanodott, és segítséget kérve hozzánk fordult: – hogy hívják a kiscsajt?
Ez volt az a pont, amikor a röhögéstől majdnem kigurultam a bokorból, de némi habozás után rávágtam: – Krisztina. Barátom elszántan ismételte, mint aki leckét mond fel:

– Elnézést a késői zavarásért, szerelmes vagyok Krisztinába.

Bokorban velem megbúvó másik barátom erősen oldalba bökött:

– Te! Nem Krisztinának hívják, hanem Klaudiának!

Az eset tanulsága: a szerelem nem csak vak, de a névmemóriája sem túl jó.

2.A feleség nem segít a csajozásban – akkor sem, ha nem vagy nős

Megboldogult fiatalkoromban néhány hasonló beállítottságú barátommal eltévedtünk Gárdonyba. Annak rendje és módja szerint végiglátogattuk az összes ingyenes éjszakai rendezvényt, természetesen annak reményében, hogy az ellenkező nem képviselőivel találkozunk majd. Véletlenül odatévedtünk egy country fesztiválra. Három társammal egyből kiszúrtunk egy négyfős lány társaságot.

Óvatosan oldalazni kezdtünk feléjük, annál is inkább, mert egyfelől bátorra ittuk magunkat, másfelől láthatóan ők sem vetették meg az oldott cukrot aznap este. A köszönésig jutottunk, amikor egy rendkívül dekoratív, magas, vékony lány felpattant.

Tényleg csinos volt: farmer rövidnadrág, cowboy kalap, magas csizma, hosszú lábak… Odapattant a kétméteres cimborámhoz, és annyit mondott:

– Te vagy a legmagasabb, te az enyém vagy – és máris vitte táncolni.

Egy másik cimborámat, aki „csak” 190 centi, a társaság legalacsonyabb lány tagja vitte a parkettre, így mi ketten maradtunk a „maradék” két lánnyal. Miközben beszélgettünk velük, oda- odasandítottunk a táncoló barátainkra. Láttuk, hogy a legmagasabb páros jól halad: a lány valamit súgott a barátunk fülébe, meglehetősen közel hajolva hozzá. Másik barátunk odapenderült, ő is beleszólt a társalgásba, mire a magas lány láthatóan megdöbbent a hallottaktól, és egy másodperc alatt kibontakozott a táncból, és mire kettőt pislogtunk, fogta a három barátnőjét és úgy eltűnt, mint a szélvész.

– Mi történt? – kérdeztük hórihorgas cimboránkat. Ő szomorúan vont vállat: – A lány éppen azt kérdezte, hogy „Ugye te nem olyan vagy, hogy holnap majd jön a feleséged, hogy mit csináltam a férjével?”, amikor ez az ökör (mutatott a másik barátunkra) meghallotta ezt, és próbált poénkodni úgy, hogy azt mondta:

„Micsoda? Felesége van, és két gyereke!”
A lány meg el is hitte…

Említett barátunk, aki „elszólta magát”, jobb, mint egy erénycsősz: ha vele vagy, tuti, hogy egyedül fogsz ágyba bújni aznap este!

3.Arra a benzinkútra nem kellene visszamenni

A tavasz utolsó napján történt, hogy egy lány barátommal szerelmi bánatunkat gyógyítottuk beszélgetéssel és tequilával. Mind a ketten akkor szakítottunk, és ennek örömére az alkohol hatása alatt az a kiváló ötletünk született, hogy tovább mélyítjük a barátságunkat. A kávézóból el is indultunk hozzájuk, a szobájában meg is tettük az előkészületeket, ám egy fájó felismerést kellett tennünk, miszerint egyikünknél sincs óvszer…

Szerencsére a közelben volt egy 0-24-es benzinkút kis shoppal, szóval kaptam magam és gyorsan leugrottam. Mindezt olyan hajnali egy óra tájban. A kúton nem volt éppen tömeg, azonban… lássuk be, az óvszereket nem rakják túl feltűnő helyre. Tanácstalanul keresgéltem, ám attól tartottam, alkalmi kedvesem megunja a várakozást, így a következő mondat hagyta el a számat, az eladók meglehetős derültségét kiváltva:

– Be kell valljam, egy hollywoodi filmben érzem magam, de… óvszert keresek.

Készségesen átadták a kért árut, de azt hiszem, azóta sem tettem be oda a lábamat. Szerintem azóta is gyakran visszanézik a videó felvételt…

Természetesen a történetek egy barátom unokatestvérének a szomszédjával estek meg…

Csetnegi László

(kezdőkép: Unsplash)