You are currently viewing Hogyan legyél boldogtalan?

Hogyan legyél boldogtalan?

A boldogság receptjét nem igazán ismerjük. A boldogtalanságét viszont annál inkább. Tudjuk, milyen az, ha valami nem sikerül, vagy egyszerűen rossz szériába kerülünk.

Ilyenkor automatikusan a kudarcainkra koncentrálunk, pedig… Tolsztoj írta az Anna Karenina első bekezdésében:

„A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz,

minden boldogtalan család a maga módján az.”

Én azt hiszem, úrrá tudunk lenni a saját boldogtalanságunkon, csak fel kellene ismernünk azt, ha nyerünk. Sokszor úgy vagyunk, mint George Clooney az Alkonyattól pirkadatig című filmben, és azok a fajta vesztesek leszünk, akik nem veszik észre, ha nyernek.

Kosztolányi azt írta, a boldogság talán nem egyéb, mint a szenvedés hiánya. Ha minimalizálni tudjuk azokat a dolgokat, amik szenvedést okoznak, ha elhisszük, hogy jobb lesz, és dolgozunk is érte, talán ledolgozhatunk valamit a hátrányból, nem?

Sokszor talán ott követjük el a hibát, hogy

észre sem vesszük, mennyien hisznek bennünk.

Egy barátom azt mondta, ha egyszer elmennék, a világ nem lenne szegényebb, de a körülöttem levő emberek igen. Ő hisz bennem, és mindig is hitt.

Persze, fontos az is, hogy magunkban higgyünk, de mégis könnyebb, ha mások is hisznek, nem? Sokszor nem is vesszük észre, hogy amiket leküzdhetetlen akadályoknak hiszünk, valójában nagyon is leküzdhetőek.

Egyszer egy nagyon kemény murvás emelkedőn mentem fel Ákos barátommal biciklivel. Ő ment elöl, és teljesen magától értetődően várta, hogy kövessem, mert elhitte, hogy képes vagyok rá.

Mivel ő hitt bennem, én is elhittem, hogy meg tudom csinálni, és simán felmentem a kaptatón. Egyedül inkább leszálltam volna.

Azt hiszem, a saját boldogtalanságunk elűzésének a legjobb módja az lenne,

ha felvérteznénk magunkat azzal a hittel, amit a körülöttünk levők táplálnak irányunkban.

Csetnegi László

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?