You are currently viewing Te tudsz örülni az exed boldogságának?

Te tudsz örülni az exed boldogságának?

„Mindegy, majd találok valakit, aki olyan, mint Te és csakis a legjobbakat kívánhatom neked”- hangzik Adele dalában (Someone like you).

Mennyi idő kell ahhoz, hogy így tudjunk nézni a másikra? Ahhoz, hogy el tudjuk engedni, örülni tudjunk a boldogságának?

Nyilván attól is függ, milyen volt a szakítás: van, aki akár egy életen át is haragot tart az exével, más pedig egyszerűen csak megbánta az egészet, és ha tehetné, visszacsinálná, ezért fáj neki a volt kedvesét mással látni akár évekkel később is. Akkor is, ha közben ő is talált valakit, aki „olyan, mint te…”

Valószínűleg nincs egy meghatározott időkorlát, így nem mondhatjuk biztosra, hogy egy év múlva már simán mosolyogva integetsz, ha az exed szembejön, de talán az idő múltával ez is működik. Egyáltalán mitől függ valójában? Természetesen van olyan volt barátnőm, akit, ha másik férfival látok, nem igazán ráz meg, mert igazából sosem érdekelt, és már évekkel ezelőtt szétmentünk, de sosem volt komoly. Egy barátom képtelen akár csak elképzelni is azt, hogy élete szerelme mással van, pedig azért néhány ágyban ő is megfordult a szakítás óta, vigasztalás gyanánt (sejthetitek, mennyit használt).

Persze kihagyom a képletből a rosszindulatú embereket, vagy azokat, akik meg vannak győződve, hogy ők voltak a főnyeremény a másik számára, és sosem talál olyant, aki méltón betölthetné a hatalmas űrt, amit hagytak.

Egy lány barátom még tavaly tavasszal ment szét az exével, a múltkor valamiért összefutottak és napokig romokban volt a lány… Mert igazából, ha tehetné, ő visszacsinálná a dolgokat, a pasi viszont továbblépett. 

Az én volt feleségem is mással van a válásunk óta. Vicces, mert egyszer beszéltünk is a srácról és mondta, hogy aggódik a korkülönbség miatt, és még én bátorítottam, hogy nincs veszítenivalója. Számomra az egyetlen fájó pont az, hogy azért váltunk el, mert nem akartuk visszafogni egymást, és – ahogy én látom- ő pontosan ugyanott tart, mint amikor tavaly nyáron széthullott a házasságunk. 

Talán én is... Ki tudja? Mindenesetre én örülnék, ha boldognak látnám, hiszen pontosan azért mentünk szét, mert nem tudtuk egymást boldoggá tenni.

Ti hogy vagytok?

Legszívesebben elásnátok a volt párotokat, vagy egy idő után azért kiengesztelődtök, és tudtok őszintén örülni annak, ha mással látjátok boldognak?

Csetnegi László

(kezdőkép: Pixabay)

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Ehhez a bejegyzéshez egy hozzászólás érkezett.

  1. Varga Ágnes

    Ez nagymértékben függ attól,hogy történt a szakítás. Ha az egyik felet hagyják el,telefonban,sms-ben szakítva,sunyi,aljas módon,természetesen ezt nem lehet,vagy csak hosszú idő után „kiheverni.” Minnél drasztikusabb volt a szakítás,annál nehezebben heverhető ki,akár egész életre maradandó hegeket szerezhetünk. Jót semmi esetre sem kívánnék ilyen exnek,és akkor még finoman fogalmaztam.

Vélemény, hozzászólás?