Mit gondolsz, mennyit változott mára a nők helyzete a tudományos területen? Az biztos, hogy ma már nem függ a kutató nemétől, hogy kaphat-e Nobel-díjat, vagy sem.

Lise Meitner életében nem csak a neme volt az egyetlen hátráltató tényező. Hiába vette ki részét a maghasadás folyamatának megismeréséből és leírásából, származása miatt menekülnie kellett Németországból, így kutatótársa, Otto Hahn végül egyedül aratta le a babérokat.

Cyril Gely a Hasadás című regényében és drámaként is feldolgozta a történetet. A Díj című darabjelenleg is sikerrel fut a Rózsavölgyi Szalon műsorán. Pacskovszky Zsolttal, a regény fordítójával, a Móra Kiadó főszerkesztőjével és Herendi Gáborral, a színdarab rendezőjével beszélget Veiszer Alinda. Szeretettel várunk a Könyvfesztivál szombati napján 18 órától a Kner teremben!

Helyszín: Millenáris D épület, földszint, Kner terem

Időpont: 2024. 09. 28. 18:00-18:45

Fellépő: Veiszer Alinda, Pacskovszky Zsolt, Herendi Gábor

Két tudós – egy Nobel-díj. Cyril Gely regénye, a Hasadás egy kiélezett helyzetben tárja elénk a huszadik század történelmi és társadalmi állapotának visszásságát. Otto Hahn és Lise Meitner közösen fedezték fel az uránhasadás folyamatát, ám az osztrák fizikusnőnek származása miatt menekülnie kellett Németországból.

Nyolc évvel később találkoznak újra, aznap, amikor Otto Hahn a maghasadás felfedezéséért odaítélt Nobel-díjat készül átvenni. A regény a Trend Kiadó gondozásában jelenik meg magyarul, A Díj címmel színdarab is készült belőle, melyet Magyarországon a Rózsavölgyi Szalonban mutattak be és játszanak jelenleg is, Herendi Gábor rendezésében.

Cyril Gely regényíró és sikeres drámaíró 1968-ban született Boulogne-Billancourt-ban. Pénzügyi területen tanult, érdeklődése később fordult a színház felé. 2003-ban mutatták be első darabját, azóta elismert szerzővé vált. Többször jelölték a Molière-díjra, megkapta az Académie Française Grand prix du jeune théâtre díját, a Sanghaji Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb forgatókönyv díját, 2015-ben pedig a legjobb adaptációért járó Césart a Volker Schlöndorff által rendezett, Az utolsó éjszaka Párizsban című filmért.

A Hasadás a huszadik század sűrűjébe kalauzol. 1946. december 10., Stockholm. Otto Hahn német kémikus a Nobel-díjat készül átvenni a maghasadás felfedezéséért. A délelőtti órákban váratlan látogató keresi fel szállodai lakosztályában: Lise Meitner osztrák fizikus, akivel harminc éven át szoros munkakapcsolatban és barátságban álltak Berlinben.

Meitner származása miatt 1938-ban Svédországba menekült a náci Németországból, de egy ideig még intenzíven leveleztek. Bár az uránhasadásra vonatkozó felfedezésüket is közösen tették – a folyamatra Meitner adott magyarázatot –, egyedül Otto Hahn aratja le a babérokat. Képes-e a két tudós a díjátadóig megérteni a másik „igazságát” és szembenézni saját múltbeli döntéseivel?

A múltról beszélni szükséges, hiszen ezáltal a jelenünk is érthetőbbé válik. Könnyebb személyes történeteken, egyéni helyzetek megismerésén keresztül kapcsolódni társadalmi jelenségekhez. Cyril Gely-t különösen is foglalkoztatják azok a történelmi események, amelyekben tetten érhető az egyéni felelősség, a döntések szerepe.

Nem a Hasadás az első történet, amelyben valós, múltbeli helyzethez nyúl, Diplomácia című darabja a második világháború feszült légkörű Párizsába repít vissza. Írásai nem adnak egyértelmű választ arra, hogy elkerülhető-e a múlt hibáinak a megismétlése. Hiszen vannak olyan tényezők, amelyek állandóak – például egyfajta emberi őrültség, amelynek gyakran háború a következménye. Más területeken azonban érzékelhető a haladás: a Nobel-díjjal ma már ugyanúgy elismerik nők munkáját, mint férfiakét, pedig korábban ez elképzelhetetlen volt.

Néha érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mit tettünk volna egy-egy híres történelmi személy vagy egy bizonyos korban élő embertársunk helyében. Kire szavaztunk volna? Felszólaltunk vagy hallgattunk volna? Maradtunk vagy menekültünk volna? – Cyril Gely a XX. század viharos időszakát kutatva akadt rá Lise Meitner és Otto Hahn történetére.

A két tudós kapcsolata számos kérdést vetett fel a számára. Vajon Otto Hahn azért biztatta a zsidó Lise Meitnert arra, hogy meneküljön el Németországból, hogy életben maradjon? Vagy inkább saját magát akarta ezzel védelmezni? A szerző Otto Hahn naplóját és Lise Meitner leveleit tanulmányozva próbálta felfedezni a döntéseik mögött meghúzódó egyéni indítékokat.

Azt, hogy pontosan mi történt kettejük között azon a találkozón, persze nem tudhatjuk. Cyril Gely a saját forgatókönyvét tárja elénk, amely azonban elvezethet bennünket egykor élt embertársaink élethelyzetének megértésén keresztül a saját jelenbeli felelősségünk felé.