Gáspár Beát sokan ismerik. Először is az évekkel ezelőtt futó Győzike-showból, ahol ország-világnak megmutatták életüket. Aztán nem is olyan rég feltűnt a Konyhafőnök című műsorban, ahol megcsillogtatta főzőtudását, olyannyira, hogy meg is nyerte a versenyt.
Most pedig frissen, a BOOOK Kiadó gondozásában megjelent szakácskönyve, a Bea konyhája apropóján beszélgettünk a könyvbemutató után.
Tomkó Bori: Hogy vagy most, hogy megjelent a könyv?
Gáspár Bea: Köszönöm, jól, nagyon jól. Csak pozitív érzéseim vannak.
TB: Mit éreztél, amikor először a kezedbe vetted?
GB: Hú, én nagyon kritikus voltam. Mindenki el is volt szörnyülködve, mert azt mondtam a képeket látva: húúú, ezek miért ilyen árnyékosak? De aztán mondták, hogy ez így szép, így művészi.
TB: Most már megbarátkoztál vele?
GB: Nagyon! Mellétettem most egy Jamie Oliver-könyvet és hát nem azt mondom, hogy ugyanaz, de hasonló! Szerettem volna azt, amikor a könyv kinézetéről, borítójáról, tartalmáról beszéltünk, hogy ne olyan füzetes legyen, hanem kemény borítású. Illetve ragaszkodtam ahhoz, hogy ha megjelenik, akkor, ha tíz év múlva a kezembe veszem, akkor se legyen elavult.
TB: Mindig történhet azonban váratlan dolog, amire egyáltalán nem számítunk. Volt ilyesmi a könyv írása, fotózása kapcsán?
GB: Alapanyaggal voltunk úgy, hogy nem biztos, hogy volt olyan itt, amilyet én szerettem volna. De alapvetően nem. Ja de, mégis! A bejgli! Szétrepedt és fotózhatatlan lett…
TB: De ez otthon is előfordul, nem?
GB: Persze. Amikor arra törekszik az ember, hogy valami nagyon jó legyen, az nem biztos, hogy úgy sikerül. Ezért jobb, ha az ember nincs annyira ráfeszülve a dolgokra. És akkor lehet, hogy össze fog jönni.
TB: Az abszolút látszik, hogy te nem vagy ráfeszülve erre a főzés dologra…
GB: Semmire nem vagyok!
TB: Ahogy szól itt a plakátod is: „Minden szeretettel készül.”
GB: Igen, ez így van.
TB: Viszont elhangzott a könyvbemutatón az is, hogy Győző nem szereti a főztödet, de megeszi…
GB: Hát hazudik, mint mindig! Ha például elmegyünk egy étterembe, akkor konkrétan tudod, mit csinál? Azt mondja a személyzetnek: hát ne haragudj, de a Bea kifőzné a szíveteket! Amikor meg rólam kéne, hogy azt mondja, hogy a Bea úgy főz, mint egy isten, akkor nem fogja azt mondani! Mert ő úgy dicsér, hogy nem dicsér. Amikor azt mondja, hogy nem szereti a főztömet, az is olyan fordított pszichológia… De ha nem mond semmit, az rossz. Amikor nem szól semmit, az azt jelenti, hogy az az étel semmilyen. Vagy nagyon éhes és megette.
TB: Egyébként szokott neked bókolni?
GB: Nem nagyon…
TB: A lányok kedvenc étele szerepel a könyvben. De van kedvence azért Győzőnek is?
GB: Igen, a halászlé. Neki mondjuk az összesre odaírhattuk volna, hogy „Győzi kedvence”. A sütőtök krémleves, a rizottó, a zellerkrém leves, a túrógombóc, ezek például mind nagy kedvencei.
TB: Mennyire volt nehéz neked megváltoztatni a klasszikus, hagyományos cigány ételsort, belevinni otthon újításokat? Például, mondjuk a New York-i sajttortát…
GB: Ez nem jelentett problémát. Ha van jó recepted meg jó alapanyagod, akkor nem nehéz. Az egész családom nagyon befogadó, vevők az új dolgokra. Viszont nem szeretik a „pincsi-pancsi” ételeket.
TB: Ez mit jelent? A fine dining-ot?
GB: Igen, ezeket Győző így hívja. Ezek az értelme nincs dolgok…
TB: A Konyhafőnök után kaptál felkérést éttermekbe például? Mondjuk vendégséfként?
GB: Nem. És nem is szeretnék ezzel ilyen szinten foglalkozni.
TB: A műsor után kezdtétek el viszont a borvacsoráitokat, ugye?
GB: Igen, pont egy éve. Tavaly október 20-án volt az első borvacsorám, a könyv pedig idén október 28-án jelent meg.
TB: Gondoltál arra egy évvel ezelőtt, hogy most itt fogsz ülni a saját könyvbemutatódon?
GB: Álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer ezt könyv formájában fogom tudni a kezemben tartani.
TB: De azért szerepelt az álmaid között? Vagy Győzi álmai között?
GB: Azért azt beszéltük otthon, hogy jó lenne egy könyv. Csak mindig volt valami akadálya: vagy kiadó nem volt. Aztán úgy volt, hogy magánkiadásban adjuk ki, de amikor kiderült, hogy az mennyi, akkor letettünk róla, mert kicsit húzós lett volna.
TB: Szerencsére találkoztatok a BOOOK Kiadóval, ahol végül megjelent ez a gyönyörű könyv. Azért azt tudniuk kell az olvasóknak, hogy Győző és Evelin egy Libri könyvesboltban nézegették Bernáth József könyvét, de Győzi túl drágának találta, hogy megvegye Beának. Viszont nagyon tetszett neki maga a könyv és annak kialakítása, dizájnja (amúgy később megvették). Aztán a Konyhakiállításon találkoztak a BOOOK Kiadóval, és összeértek a szálak, hiszen Józsi könyvét is ők adták ki. És innentől nem volt megállás.
Nagyon szép és guszta a könyv. Nem csak arra, hogy megegyük a képeken látható ételeket, hanem arra is, hogy elkezdjük őket megfőzni. Na de mennyire nehezek ezek a receptek? Akár egy kezdőnek is ajánlod az elkészítésüket?
GB: Mindenféleképpen! Van benne azért több olyan, amit egy kezdő is meg tud főzni. Például a lángos, a bodag, a gofri, a hideg túrógombóc vagy akár egy rakott kelkáposzta…
TB: Akkor ezek szerint nem volt célcsoportod, akiknek szól a könyv.
GB: Nem. És képzeld el, Szolnokon a könyvbemutatón inkább fiatalok voltak! Persze volt az én korosztályom, meg idősebbek is, de 20-tól 30-ig sokan voltak! Mert hogy ők jót akarnak főzni és azért vették meg a könyvem! Mert bízik annyira bennem, hogy az valószínűleg jó lesz.
TB: Szerintem az abszolút lejön, hogy te nem fogsz mást leírni, mint amit mutatsz. Sőt, nem használsz extra alapanyagokat, eszközöket, ami ne lenne otthon a legtöbb háztartásban.
GB: Igen, mert az elsődleges cél az volt a szakácskönyvvel, hogy azért ne igényeljen külön olyan eszközt vagy alapanyagot az étel, amitől az egész bukik. Amikor elindult 10-12 éve a tévében a sok főzős műsor, akkor például én is néztem Nigellát. Meg is vettem a könyvét, de folyamatosan olyan alapanyagokat sorolt fel, amik nem voltak még itthon. Engem pedig olyan csalódással töltött el, hogy nem tudom beszerezni a hozzávalókat. És így legalulra is került a polcon ez a szakácskönyv…
TB: Minden nap főzöl?
GB: Igen, amikor csak tehetem.
TB: Azt mondtad, hogy a lányok közül Evelin nem, de Virág tud főzni.
GB: Ő tud, de nem mondanám, hogy annyira szeret. 17 éves még csak. Viszont takarítani ő sem szeret, mint anno én. Most például ha megyünk innen haza, már félek, mi vár ránk. Reggel, amikor eljöttem én még bedagasztottam a bogadot és el is pakoltam magam után. De amikor hazamegyünk, az tuti nem úgy lesz már! Mostanában rendszeresen azért imádkozunk Győzivel, hogy csak legyen elpakolva, mire hazaérünk… vagy csak ne főzzön… vagy csak aludjon még… vagy ne legyen otthon.
TB: 65 recept jelent meg most. Volt olyan érzésed, hogy még maradtak olyanok, amiket szívesen beletettél volna?
GB: Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, de ha ennek a könyvnek jó lesz a fogadtatása, akkor még majd tervbe veszünk egy következőt, amiben több desszert lesz. Mert úgy látom, hogy arra lehet, hogy nagyobb az igény.
TB: Titeket az egész ország ismer. Személy szerint téged érdekelt valaha, hogy mit gondolnak rólad?
GB: Nem. Mert különben nem csináltam volna. Személy szerint engem a szakácskönyv kapcsán is csak a visszajelzések érdekelnek. Hogy igen, ez jó, ezt megfőztem belőle, ez annyira tetszett a családnak, hogy ezt még egyszer meg fogom főzni, stb. Csak ez számít!
Azoknak, akik még nem találkoztak Beával, csak a tévéképernyőn keresztül, javaslom, hogy csípjék el őt valahol a megjelent könyve kapcsán.
Ugyanis ő pont az a személyiség, akivel ha találkozol, azt érzed, hogy már nem először beszélgettek. Természetes, őszinte és tapasztalatból mondom: remekül főz!
(kezdőkép: BOOOK Kiadó/Körmendi Imre)