Együtt voltunk egyetemisták, Szegeden, a napfény városában. Marcinak mindegy volt milyen hangszer van a keze ügyében, ő zenélt.
Vannak dolgok, amik nem változnak. Szerencsére.
– Szia! Már olyan régen találkoztunk! Hogy vagy? Hogy megy a sorod?
– Szia, sziasztok! Hát tényleg nem mostanában láttuk egymást, lassan 10 éve, hogy lediplomáztunk Szegeden. Emlékszem, a szüleim mindig mondták, hogy repül az idő, és én jó sokáig nem is éreztem, pedig tényleg…
Jól vagyok, köszönöm, kicsit kialvatlanul ugyan, de jól. Próbálom a hétköznapi nappali, és a hétvégi éjszakai életemet valahogy egyensúlyba hozni.
– Hát, igen, néztem a zenekar honlapját– zsinórban jönnek a koncertjeitek. De ugye ami jó, az jó. Szeretnek titeket! Elmeséled nekünk, hogyan keveredtél bele a Magna Cum Laude zenekarba?
– Hát az úúgy volt… (nevet), ha jól emlékszem, Visegrádon játszottunk a Szentendrei Katonazenekar Big Band formációjával, és
utánunk játszott a Magna. Misiék végighallgatták a koncertünket
és annyira megtetszett nekik a stílus, hogy azonnal mondták,
hogy össze kéne hoznunk egy közös koncertet.
Ez meg is valósult a Müpában, illetve nem sokkal utána a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is.
Át lettek hangszerelve az eredeti Magna számok, a Főnököm című szám egy brutál tempójú swing lett például, a Régi sziget meg latinban szólalt meg.
Nagyon jól sültek el a zenei poénok is, és mindkét koncertet sokan emlegetik, azóta is.
Mindeközben a Big Band-en kívül az én billentyűzésem is megtetszett a srácoknak (nevet), szóval utána fel is hívott Mező Misi, a Magna Cum Laude frontembere, hogy nincs-e kedvem a karácsonyi nagykoncerten billentyűzni.
Ezután a többi már jött magától. Immáron 7 éve járjuk az országot, és zenélünk együtt.
-Tegnap voltatok itt, Miskolcon koncertet adni. Milyen érzés egy ,,Magnás” koncerten a színpadon állni?
– Fantasztikus érzés! „Szomorú” zenészként mindketten megtapasztaltuk az egyetemen, hogy milyen színpadon állni, de ez azért más egy kicsit.
Régen mindig azt hittem, hogy amit a könnyűzenészek mondanak erről az energiáról meg a szeretetről, az egy nagy humbug (nevet).
De az igazság az, hogy ez egy tényleg létező dolog a zenekar és a közönség között.
– Ezt ki tudnád fejteni?
– Nyilván mindig jól kell játszani, de azért egy jó közönség – néha függetlenül a létszámtól – nagyon inspiráló tud lenni. Akkor valahogy mi is nagyobb stenkkel játszunk, amit ők jobban le is reagálnak, és ez így megy oda-vissza.
Miskolcon rengetegen voltak, és nagyon jó közönség volt. Remélem sikerült kizökkentenünk őket a szürke hétköznapokból, és kicsit elfeledtetni velük a gondokat, arra a bő másfél órára!
Úgy látszik, igen: a Magna Cum Laude Miskolcon. Tagok balról jobbra: Kara Misa, Török Máté, Mező Misi, Lesták Marci, Szabó Tibi
– Rock zenekar vagytok egyáltalán, vagy inkább pop? Funk-rock megnevezést találtam a wikin…
– Mi csak egyszerűen analóg zenekarnak szoktuk magunkat hívni. Minden élőben történik, nincs semmilyen elektronika, HD a koncerten.
Tavalyi évzáró koncert vonósnégyessel, a Vígszínházban
Ez a stílusmegnevezés nehéz dolog manapság. Aki volt már Magna Cum Laude koncerten, az tudja, hogy kicsit zúzósabbak vagyunk élőben, mint a rádióban, de van pl reggae-s, funk-os, lírai szám is a repertoárban.
A szöveg, amit Kara Misa ír, teszi – jó értelemben – populárissá a zenekart,
én így gondolom. A hétköznapi emberekhez szól, olyan dolgokról,
amit mindannyian átélünk életünk során.
Ehhez pedig Szabó Tibi írja a zenét, ami nagyon jól passzol a szöveghez. Hallatszik, hogy közel 20 év összeszokás, közös alkotás áll mögöttük.
És ha már itt tartunk, ezt a 20 éves jubileumot pedig 2019. április 26-án szeretnénk megünnepelni Budapesten a Sportarénában, egy hatalmas Magna koncert keretében. Ezúton is várunk mindenkit sok szeretettel!
– Megyünk!!! Úgy érzem, ezt kár lenne kihagyni! Új albumon gondolkodtok? Vagy most még tart a nyári koncertszezon?
– Lesz új album, sőt, kettő is. Az arénás koncert körül tervezzük egy feldolgozás album befejezését. De a félreértések elkerülése végett: nem mi játszunk feldolgozásokat (nevet), hanem Magna számokat dolgoznak fel más, neves előadók, akiknek a kiléte egyelőre legyen meglepetés.
A saját stúdióalbumunkról pedig idén ősszel jelenik meg a harmadik előfutár dal, a Volna-e kedved, és a Gyerünk tavasz után. A lemez megjelenését jövő őszre tervezzük.
– Kicsit kanyarodjunk el a Magna Cum Laude-tól. Soha nem fogom elfelejteni az egyetemi zenekar koncertjét, ahol Muszorgszkij: Az éj a kopár hegyen című művében te játszottad a klarinét szólót. Gyönyörűen játszottál. Klarinétozol még?
– Mikre emlékszel… (nevet). Persze, klarinétozom még, hisz főállásban a Szentendrei Altiszti Akadémia Katonazenekarában fújok.
– Megosztasz velünk egy, a komolyzenéhez köthető élményt is?
– Húú, ez nehéz kérdés… Nagyon szerettem a Szegedi Nemzeti Színház Szimfonikus Zenekarában játszani. Rajongtam a színház hangulatáért. Darabtemetéskor (amikor egy darabot utoljára játszik a társulat – a szerk.) a színészek mindig megviccelték egymást a színpadon…
Például volt, hogy főszereplő végig bandzsított,
vagy Hamupipőke az üvegcipellő helyett egy sárga gumicsizmát kapott
a hercegtől, felpróbálásra. Persze a színésznő nem volt bevonva,
élesben szembesült az apró változtatással.
– Van még másik projekt is az életedben?
– Egy éve úgy döntöttem, hogy nem halogatom tovább, és elkezdek basszusgitározni. Mindig az egyik kedvenc hangszerem volt, a zongora és a cselló mellett. Szóval mostanában ez köt le a leginkább.
Illetve van még egy saját zenekarom, az Őskestar, ami egy délszláv stíluson nyugvó, de elég progresszív, fúziós zenét játszó zenekar. Mostanában nem vagyunk valami aktívak ugyan: az énekesnőnknek kislánya született, a basszusgitárosunk ingázik Bécs és Budapest között, de, ha minden rendeződött, csinálunk egy második albumot.
Őskestar – tagok: Légrádi Gábor, Nagy Gergely, Wéber Zsófia, Dezsényi Péter és Barát Béla
– Mesélsz nekünk kicsit a magánéletedről?
– Hála Istennek, boldog párkapcsolatban élek.
Eléggé állatbarátok vagyunk mindketten a párommal,
szóval rajtam kívül (nevet) van még 4 kutyánk,
2 macskánk és 6 halunk.
– Ha jól tudom, motorozol. Milyen motorod van? Honnan jött ez a szerelem?
– Nagyon képben vagy! (nevet). Igen, motorozom, egy veterán vasam van, egy 1979-es Honda CB 650.
Alapvetően nagyon szeretem a régi dolgokat, legyen az zene, írógép, bőrdzseki, tintartó, lemezjátszó, motor.
Sokan az adrenalin miatt motoroznak, nekem pont az ellenkezőjét jelenti a motorozást, kiszellőztetem a fejem… És persze azt képzelem, hogy a 60-as, 70-es években vagyok (nevet, nevetünk).
– Mi azért nagyon örülünk, hogy itt vagy velünk a kétezer-tízes években. Köszönöm a jó beszélgetést, köszönjük a válaszaidat!
sr