You are currently viewing Saját kálváriája vezette a hisztaminintolerancia szakácskönyv megírására – interjú Rubin Eszter szerzővel

Saját kálváriája vezette a hisztaminintolerancia szakácskönyv megírására – interjú Rubin Eszter szerzővel

Ma Magyarországon egyre több emberről derül ki, hogy az egyre súlyosbodó panaszai hátterében hisztaminintolerancia áll. Amikor Rubin Eszter is rájött, hogy évek óta tartó kálváriájának oka is ez, elhatározta, hogy segít sorstársainak egy hiánypótló szakácskönyv kiadásával.

A Hisztaminintolerancia szakácskönyv a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg 2020 júniusában. A szerzőt kérdeztük a könyvről, diétáról, nehézségekről és a gyógyulás lehetőségeiről.

Tomkó Bori: Mi az eredeti foglalkozásod? Mennyire állt hozzád közel a szakácskönyv írás?

Rubin Eszter: Az ELTE Társadalomtudományi Karán diplomáztam, majd egy családterápiás központban dolgoztam. A lányom születése után művészeti iskolát végeztem, évekig enteriőrtervezéssel foglalkoztam. A gasztronómia mindig fontos szerepet játszott az életemben, pár évvel ezelőtt a Dobos C. József cukrászképzésen szakmunkásbizonyítványt szereztem.

Az első két regényem (Barhesz 2012., Bagel 2016.) szövege erősen át van szőve a gasztrokulturális örökség irodalmi interpretálásával. A Barheszből monodráma is készült, amelyet Csákányi Eszter adott elő.

A többrétegű, szimbólumokban gazdag történeteknél azonban a gasztronómia csak a fedősztori.

A Barheszt a kisfiam haláláról kezdtem írni, végül más lett, és több. Zsidó családregény, amely nem csak a halálról és a gyászról szól, sokkal inkább az életről, a szerelemről, annak minden szépségével, ambivalenciájával és fájdalmával együtt.

Harmadik kötetem, az Árnyékkert tavaly jelent meg, fontos témát dolgoz fel, fordulatos családregénybe ágyazva. Azt a fajta bántalmazó kapcsolatot mutatja be lépésről lépésre, amely nem fizikai erőszakban, hanem csendes, eleinte   láthatatlan manipulációban nyilvánul meg, és közben a bántalmazott fél – jelen esetben a pár férfi tagja – szinte elveszíti valóságérzetét.

Régóta van egyfajta nyomás az olvasóim részéről, hogy írjak szakácskönyvet az első két regényemben szereplő ételekhez, ahol a szereplők rengeteget főznek, esznek, tálalnak, és táplálják a családot. Ezt a tervet sem vetettem el, de mostanában nem barhesz, sólet és flódni jár az eszemben. Úgy alakult, hogy

egy diétás könyvet írtam, ami nemcsak szakácskönyv, hanem útmutató és támogatás is

a hisztamin lebontási zavarral küzdők számára.

Hétről hétre látom, milyen nagyszámú új csatlakozó van az online önsegítő csoportokban, akiknek nagyon nagy szükségük van segítségre, amit az egészségügyben nem kapnak meg. Eleinte én is elveszettnek éreztem magam ebben az állapotban, mert a diéta szinte átláthatatlanul bonyolultnak tűnik a kezdők számára.  Beleástam magam a szakirodalomba, de főként angolul találtam hasznos útmutatást. Ezért éreztem nagy szükségét egy magyar nyelvű könyvnek is.

TB: Hogyan derült ki a hisztaminintoleranciád?

RE: Súlyos betegség miatti elkerülhetetlen antibiotikum kezelést követően, minden étkezés után fellépő fejfájás, szédülés, fulladás, és különböző más tünetek vezettek a felismeréshez. Miután összeállt számomra a kép, évekkel korábbra visszatekintve látom, hogy idetartozott a vörösbortól fellépő nehézlégzés, és az anafilaxiás sokk pár évvel ezelőtt külföldön egy teakóstolón.

Sajnos hiába jártam végig számtalan gasztroenterológust, és más specialistákat, végül magamnak kellett rájönnöm, mi lehet a baj, ahogy a sorstársaim többsége is ugyanezt az utat járja be.

TB: Mit éreztél, amikor kiderült és hogy alapjaiban meg kell változtatnod az életed?

RE: Az évekig tartó tévutak és kétségbeesett keresés után nagy megkönnyebbülés volt, hogy kiderült, és végre jó úton kezdhettem haladni a gyógyulás felé. Addigra annyira rossz állapotban voltam, hogy minden egyes étkezés durva tüneteket okozott, függetlenül attól, mit ettem, mivel maga az evés is hisztamint szabadít fel a szervezetben. Ezért fellélegezhettem, hogy van remény, és ha elkezdem az alacsony hisztamintartalmú diétát, talán jobban leszek.

Répatorta muffin, fotó: Moravcsik Borka

TB: Milyen tünetek előfordulásánál gyanakodhat valaki hasonló intoleranciára?

RE: Az enyhe tünetektől kezdve az anafilaxiás sokkig bármi előfordulhat. Nagyon komplex állapot, ami sokféle tünetet okozhat. A leggyakoribbak:

-Bőr: csalánkiütés, ekcéma, ödémák

-Légzőrendszer: nehézlégzés, fulladás, szénanátha

-Idegrendszer: szapora pulzus, remegés, szédülés, agyi köd, fejfájás, migrén

-Bélrendszer: fájdalom, puffadás, hasmenés

TB: Mennyire könnyű vagy épp nehéz ezt felismerni?

RE: Magát a hisztaminintoleranciát nem olyan nehéz felismerni a tünetek alapján. Megvannak rá a megfelelő vizsgálatok: a hisztaminlebontó DAO enzim mérése, és ezzel együtt hisztamin szint mérés. Viszont nem könnyű felismerni, melyek azok az alapanyagok, amelyek problémát okoznak, mivel ez egy folytonosan változó állapot, ahol az elfogyasztott étel mennyisége is számít, többféle étel hisztamintartalma összeadódik, és sokszor tünetet okozhat az is, ami máskor probléma nélkül fogyasztható.

A hisztaminintolerancia azonban nem önálló betegség, hanem valamilyen háttérok miatt kialakuló állapot, amelyet sok esetben bélgyulladás, a bélflóra felborulása vagy endokrinológiai probléma okoz. A gyökérok feltárása sokszor nem egyszerű, és anyagi befektetést is igénylő hosszú folyamat, mivel ezek a vizsgálatok általában nem elérhetők a társadalombiztosítás keretei között.

fotó: Moravcsik Borka

TB: Mennyire nehéz ma Magyarországon úgy étkezni, mint ahogy neked kell?

RE: Ez a világon mindenhol nagyon nehéz, ugyanis nem különleges alapanyagokról van szó, hanem egy szigorúan korlátozó diétáról, ahol eleinte csak alacsony hisztamintartalmú ételeket lehet fogyasztani. Mivel a hisztaminintolerancia csak a jéghegy csúcsa, amely mögött általában valamilyen gyulladásos folyamat áll, ezért kerülni kell a gyulladáskeltő alapanyagokat, úgymint: glutén, tej, tejtermékek, cukor, édesítőszerek, kukorica, szója, hüvelyesek, olajos magok. A szakácskönyvemben szereplő receptek mindezektől mentesek.

Alapvető fontosságú a frissesség, mivel az elkészült ételekben időarányosan nő a hisztamin, tehát a nehézség abban rejlik, hogy jó ideig érdemes csak olyan ételt fogyasztani, amit személyesen mi magunk készítettünk el a saját konyhánkban.  Ezenkívül az étrendet mindig össze kell hangolni a kiváltó betegség megkövetelte diétával, valamint az egyéni érzékenységekkel, amelyekből általában sokféle van, mire az ember ebbe az állapotba kerül.

TB: Visszaállhat-e valaki egy bizonyos diétázási idő után normál táplálkozásra vagy már soha nem ehet ugyanazt, mint régen?

RE: Nagyon fontos, hogy a kizáró hisztamindiétát nem szabad túl sokáig tartani, egy idő után meg kell próbálni visszavezetni az ételeket a táplálkozásunkba. Ha azonban valaki korábban rengeteg adalékanyagot tartalmazó feldolgozott élelmiszereket fogyasztott, amelyek hozzájárultak a bélflóra felborulásához, és ezzel a hisztaminintolerancia kialakulásához, azoknak érdemes odafigyelni, hogy a jövőben csak teljes értékű tápanyagokat fogyasszanak. Azokat az ételeket, amelyek megbetegítettek, nem szabad visszavezetni.

Tükörtojás fürjtojásból bébicukkinivel, fotó: Moravcsik Borka

TB: Melyik korábbi kedvelt ételed maradhatott meg a diéta idejére is? Mi vagy mik lettek az új kedvenceid?

RE: Korábban is jó minőségű, tiszta ételeket ettem, most azonban még jobban oda kell figyelnem. Én

jelenleg mindent szeretek, amit meg tudok enni, és nem okoz tüneteket.

TB: Mit érzel a legnagyobb nehézségnek a te helyzetedben?

 RE: Csak olyan ételt ehetek, ami a saját konyhámból kerül ki, és a hozzávalók megbízható helyről származnak. Ha megyek valahova, előre kell terveznem, és mindig viszek magammal saját ételt, hűtőtáskában. Két év után ehhez már hozzászoktam, és nem okoz gondot, de eleinte nem volt könnyű az átállás.

Nemigen vehetek be semmilyen gyógyszert, a fogorvosnál is oda kell figyelni, milyen érzéstelenítőt használ. Szinte bármi okozhat tünetet, akár egy évek óta jól bevált kozmetikum is.

Eleinte a leginkább az az életmód hiányzott, amelyben nagy szerepe volt az intenzív sportnak, de mivel a dinamikus mozgás is komoly hisztaminfelszabadító, ezért más mozgásformákra kellett áttérnem. A jóga viszont ebben az állapotban is megfelelő és nagy segítségemre van.

Krumplis focaccia, fotó: Moravcsik Borka

TB: Milyen fogadtatása volt a könyvednek az olvasók részéről?

RE: Amióta megjelent a könyv, rengeteg visszajelzést kapok, amelyek szerint

az érintettek szinte megváltásként élik meg, hogy végre van útmutató, amihez nyúlhatnak,

emellett a könyv a külvilág felé is kommunikálja, hogy az esetük nem elszigetelt jelenség, vagy éppen képzelt betegség.

Sajnos a magyar egészségügyben, mivel kevéssé követik az új kutatásokat, és úgy tűnik, nem olvasnak külföldi szakirodalmat, elvétve találni olyan orvost, aki egyáltalán hallott volna róla, vagy ha igen, akkor az a stratégiájuk, hogy hisztaminintolerancia nem létezik. Úgy tesznek, mintha a hisztaminózis lenne a nyugat új ópiuma, amelyet a páciensek azért találtak ki, hogy őket bosszantsák.

Nagyon fontosnak tartom, hogy minél többet beszéljünk róla, és bekerüljön a köztudatba, mivel számtalan ember küzd hasonlóan megmagyarázhatatlan tünetekkel, amelyekre nem a nyugtató és az antidepresszáns a megoldás.

 TB: Köszönöm az interjút és jó egészséget kívánok!

Tomkó Bori

(kezdőkép: Wachsler Vica)

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?