You are currently viewing Simple On You, viselj magadon verseket! – interjú Szabó Erika színésznővel

Simple On You, viselj magadon verseket! – interjú Szabó Erika színésznővel

Szabó Erika színésznő családi vállalkozásban öccsével és sógornőjével olyat alkotott, ami a költészetet és a divatot egy platformon, azaz pólón hossza össze.

Tomkó Bori: Kinek az ötlete volt a Simple On You?

Szabó Erika: Van egy öcsém, neki pedig egy menyasszonya, gyermeke édesanyja, akikkel így hárman ültünk egy januári estén és borozgattunk a pincében. Arról beszélgettünk, hogy olyan jó lenne valamibe együtt belevágni, mint család. Ami közös, amiért együtt dolgozunk. Erre nekik is és nekem is volt ambíciónk. Mindenféle remek ötletünk támadt a kutyaeledel-bolttól elkezdve sok elvetemült dologig. Aztán az öcsém megtalálta ezt a szublimálós technikát, amin végül elindultunk.
A versek oldalát én javasoltam, az öcsém menyasszonya pedig behozta a rajzok gondolatát hozzá. Szóval abszolút hárman hoztuk össze.

Utánanéztem és nem nagyon láttam máshol ilyet, hogy versek női felsőruházaton lennének. Aminek úgy gondoltam,

két oka lehet: az egyik, hogy ez senkit nem érdekel, a másik pedig,

hogy eddig még senki nem gondolta, hogy ez valakit érdekel…

És innen szépen apró lépésenként elkezdtük családilag építgetni a közös álmunkat… Úgy, hogy mögöttünk nincsen erős szülői háttér anyagilag, tehát mindent magunk csináltunk és csinálunk. Azt mondtuk, hogy minden nap tegyünk hozzá egy picit. Ne teljen el úgy nap, hogy nem tettünk valamit érte. Így lett nyár közepére belőle termék és webshop.

TB: A névválasztás honnan jött?

SZE: Sokféle néven gondolkodtunk és mondogattuk, melyiket jó kimondani… Volt, aki rákérdezett arra, hogy ha alapvetően magyar versek vannak a pólókon, akkor miért angol a nevünk. Ez teljesen szubjektív, egyszerűen ez tetszett nekünk. Játszottunk a vers vagy a költészet szavakkal is, de valahogy azt éreztük, hogy nem jön az igazi.

A Simple On You jelentése pedig az, hogy egyszerűen magadon viseled ezeket a szövegeket.

TB: Csak magyar verseket lesznek a pólókon vagy tervezitek esetleg, hogy a világirodalomból is szemezgettek?

SZE: Nagyon sok tervünk van! Az indulásnál azt mondtuk, hogy Ady-Radnóti-József Attila, aminek nagyon egyszerű oka volt. A kamaszkoromat végigkísérte egy kicsi barna könyv, az ARJ, vagyis Ady-Radnóti-József Attila verseskötet. Ez adta az alapot, mert sokaknak sokat jelent(het)nek a tőlük származó versek.

Persze tervezzük, hogy időben előre és hátra menve is a magyar költészet nagyjaiból válogatunk.

Nekem vannak olyan ambícióim, hogy legyenek külföldi szövegek is, de egyelőre annyi jó magyar szöveg van, például Kosztolányi, Petőfi, Arany János, Örkény hogy ezekből bőven van kiaknázatlan lehetőség. De Shakespeare-szonetteket is el tudok képzelni…

TB: A kedvenc verseitekből vannak a mostani szövegek vagy mi alapján szelektáltatok az első körben?

SZE: Első körben kiválasztottunk költőnként legalább 10 verset, azt szűkítettük le 3-ra. Na, ez volt a legnehezebb. De miután hárman vagyunk, így a szavazás is sokkal könnyebb. Mind a grafikáknál, mind a verseknél ez volt a szempont.

TB: Jelen pillanatban hány idézetes pólótok van?

SZE: Összesen 15 féle pólónk van, de 12 féle szöveggel. Ugyanis minden költőnek készült egy-egy olyan darabja, ami mellé nincs rajz, hanem csak a szöveg.

TB: A grafikai részét ki találja ki, alkotja meg?

SZE: Van egy fiatal iparművész-képzőművész lány, Volf Petra, őt kerestük meg ajánlás útján. Szeretjük, ahogy dolgozik. Rendkívül rugalmasan állt hozzá a projekthez. Én is abban hiszek, hogyha egy szerepen dolgozom színészként, akkor azért azt szeretem, ha van egyfajta művészi szabadságom, hogy az elképzeléseimet meg tudom mutatni a rendezőnek. És utána ő mondhatja, hogy ezt fejen-vagy kézenállva, vagy hogyan szeretné. De az alap elképzelést az ember szereti megmutatni.

Szóval Petrától is azt kértük, hogy olvassa el a szövegeket és ami neki erről eszébe jut, amit ő érez, ami őt megérinti, azt alkossa meg. Mi nem egy az egyben a szöveghez készülő illusztrációt kértünk.

Kiderült amúgy róla, hogy ő is versmondó volt kamasz korában és hogy nagyon kötődik szövegekhez.

Aztán amikor ő küldött egy vázlatot, azt alakítgattuk a véglegesig. De alapvetően nagyon egymásra találtunk vele, érezte, amit szerettünk volna.

A rajzokat a szöveghez pedig Molnár Eszter Szilvia illesztette, azaz ő készítette a tipográfiát.

TB: A női pólók mellett más ruhára, tárgyakra is gondoltatok?

SZE: Azt elárulhatom, hogy már a tervezőnél van a férfi kollekció, mert nagyon sokan érdeklődnek. Már a verseket is kiválasztottuk. Azt is elmondhatom, hogy más szövegek lesznek rajtuk. Egyébként nagyon sok férfi küld nekünk napi szinten üzenetet, hogy olvassátok el ezt vagy azt…

Ezt a kollekciót most férfi grafikus csinálja, úgy éreztük, most ő jobban ráérezhet erre.

Azért lett amúgy női az első kollekció, mert a háromból ketten nők vagyunk, az öcsém meg egyértelműen mondta, hogy: „Csináljátok csajok!”. És ugye valahol el kellett kezdeni…

Ami lényeges még, hogy egyikünk sem divattervező, szóval az ötletünkre kerestünk embereket, akik megvalósítják. És mi külön varratjuk a pólókat, nem kész darabokra nyomatjuk rá a szöveget.

TB: Van valami különleges üzenete a projekteteknek?

SZE: Több irányból tudnám ezt megválaszolni. Nekem volt egy olyan a fejemben, hogy az ember reggel, amikor utazik a munkahelyére, gyakran nézelődik. És hogy milyen klassz dolog lenne, hogy ha mondjuk reggel rajtam egy Ady-vers van, akkor valaki a nézelődés közben azt elolvassa, a sorokat pedig továbbviszi.

Szerintem egyébként amúgy sem lehet úgy verset olvasni, hogyha abban nincs örömöd, nem ad, nem szólít meg… akkor mást kell csinálni ehelyett.

Az ember azért olvasson verseket, mert az ad, mert az neki jó.

Azt sosem gondoltuk, hogy a költészet az egy olyan dolog, ami senkit sem érdekelt, de majd mi fölhozzuk! Szerintem a termékeinkkel mi magunkat emeljük meg, például azzal, ami most rajtam van:
„Szállunk a nyárból őszbe szállunk” –erről valakinek valami eszébe jut vagy csak elmosolyodik, ha olvassa. És ez neked jó. Magyarul nem akarom lenyomni a torkodon a verset direktben…

Ezért sem hívjuk költészet-népszerűsítésnek a SOY-t. A divat is egy önkifejezési forma amúgy. Ami rajtam van, azzal tudok azonosulni.

TB: Te milyen gyakran viseled a SOY pólókat?

SZE: Változó. Nem csak ezeket hordom, de amikor tehetem, igen. Például volt már rajtam Hong-Kongban, ahol nagyon meleg van, nagy páratartalommal, és ott is jól funkcionált. Nyilván tetszenek is nekem, hiszen olyanok, amilyenek mi vagyunk.

TB: Láttam a neten több kolléganődet is, akik posztoltak SOY pólóban, például Dobó Kata is.

SZE: Aminek különösen örülök, mert a kollégáim, akik a kezdetektől fogva tudtak a dologról, a megszületéstől az első rajzokig drukkoltak, várták, mikor lesz kész, mert szeretnék hordani őket.

És az meg szintén külön öröm, hogy belefutunk a közösségi oldalakon olyan posztokba, hogy akik vásároltak tőlünk, kiposztolják büszkén.

Szeretem, ha különböző civil emberek mutatják meg magukon, hogy áll rajtuk, hiszen különbözőek vagyunk. Nem lehet mindenki Dobó Kata, akin ugyebár minden jól áll…

TB: A márkának egyébként te vagy az arca, te népszerűsíted, mutatod meg őket.

SZE: Igen, rajtam fotóztuk be a katalógushoz a pólókat. De a célunk abszolút az, hogy mindenki, aki viseli, küldje el nekünk a fotóját, amit mi is szívesen megosztunk azokkal, akik csak most ismernek meg minket. Kértük azt is, hogyha külföldön jár egy pólónk, azt is küldjék el nekünk. Pont úgy, mint az Amélie csodálatos életében a törpe, ami világkörüli útra indul…

Amúgy a márka elkezdett egy önálló életet élni. Mint ahogy minden más termék is, amit visel valaki és megtetszik nekünk, megkérdezzük az illetőt, honnan szerezte be. Így jár a SOY is szájról szájra.

TB: Hogy fér bele az idődbe ez a projekt?

SZE: Azt el kell mondanom, hogy a sógornőm, Bálint Renáta intézi a dolog operatív, napi szintű részét: telefonokat, a szervezést, ügyintézést, számlázást, postázást gyakorlatilag a vállalkozás oroszlánrészét. És úgy, hogy az unokahúgom még nem jár oviba! Számomra lenyűgöző, hogy Reni a pici mellett ezt tudja csinálni. Ez az igazi hősiesség! Szóval az, hogy az én életembe ez hogy fér bele, az indifferens történet innentől kezdve…

A tervezési fázisban volt olyan pár hét, amikor nem próbáltam, jobban ráértem. Egy színésznő életében ugye az a hardcore időszak, amikor próbál és esténként játszik.

De igyekszem valamilyen fontossági sorrendet felállítani, úgy elvállalni feladatokat, hogy ne essek szét mentálisan. Azáltal, hogy hárman vagyunk, lehetőségünk van arra, hogy átcsoportosítsuk a feladatokat, energiákat.

TB: Ezek szerint jóban vagytok az öcséddel. Változott valamit a kapcsolatotok azóta, hogy együtt vállalkoztok?

SZE: Szerintem igen. Ő mezőgazdasági mérnök, aki jelenleg területi képviselőként dolgozik, én pedig színésznő vagyok. Tehát nem rokon szakmában dolgozunk.

Tök jó viszont azt látni most, hogy milyen ő, amikor dolgozik. Hogy kommunikál, hogy old meg feladatokat.

Öröm ránéznem, hogy abból a tesóból, akivel együtt nőttem fel, mennyire klassz csávó lett!

TB: Magyarországon túl tervezitek a külföldre való terjeszkedést is?

SZE: Mi ugye egyelőre webshopként működünk. Jelenleg csak Magyarországra tudunk szállítani, de kaptunk már megkeresést Ausztráliából, viszont valószínűleg a postaköltség több lenne, mint a termék ára. De tervezzük, hogy a környező országokba, Erdélybe, a Felvidékre, Kárpátaljára, Vajdaságba is megoldjuk.

Ott tartunk most, ahol ennyi idő után tartani kell. Meg picit előrébb is…

és az a terv, hogy ez egy létező ügy legyen Magyarországon.

És ha az emberek azt mondják, hogy Simple On You, akkor tudják, hogy miről van szó.

Ha sétálok az utcán, akkor délutánonként egy-egy ember szembejöjjön velem SOY pólóban, ami nem a saját tükörképem!

TB: Köszönöm az interjút és azt, hogy megismerhettük ezeket a gyönyörű, igazán lélekemelő viseleteket! További elképesztő sikereket kívánunk!

Tomkó Bori

(fotók: interjúképek Győri-Nádai Réka – Réka photography, SOY pólófotók Fikció Fényképműhely)

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?