Skip to content
…és akkor, hajnali kettőkor, gondolataimba mélyedve arra riadtam, nem tudom, ki vagyok. A régi “különleges vagyok” érzést felváltotta a sekélyes és unalmas énem. Elvesztem.
(tovább…)
Boldogság, együtt. Megdolgoztatva az ágy rugózata. Aztán újabb, közös vágy valami másra. Valaki másra. Az ágy rugói havonta egyszer, pontos időintervallumban biztosan dolgoznak.
(tovább…)
Az életünk nagy részét a fejünkben éljük. Nem csak én, kicsit mindenki. Mindannyiunk fejében rengeteg gondolat száguldozik. Hatunk egymásra, önmagunkra.
(tovább…)
Gratuláltam nekik. Kedves pár. A nő kicsit furcsa, amolyan álkedves. De hisz alig ismerem. A vőlegény udvarias, szimpatikus.
(tovább…)
Van az a pont, amikor már marhára unod az egészet. Persze szeretnél élni(!).. lehetőség szerint normálisan. Mi is a normális? Relatív, viszonyítás kérdése, mint sok minden az életben?
(tovább…)
Azzal szórakoztatom magam, hogy a galambokra irigykedem. Nem is irigykedés, inkább sajnálat, olyan sokan összezsúfolódnak egy-egy kenyérmorzsa körül.
(tovább…)
Óvatos léptei ellenére halkan megreccsent a padlódeszka. Pedig nem akarta őt felébreszteni. Hitt benne, hogy az alvás gyógyírt jelent a betegségére.
(tovább…)
Befejezte a felolvasást, megvárta, amíg elül a taps. Ezután következtek az olvasói kérdések. Örült, hiszen szívesen mesélt magáról, arról, hogyan keletkeztek a történetei.
(tovább…)
Siettem. Folyton siettem. Előre néztem a jövőbe, csupán a testem mozgott a jelenben.
(tovább…)
Ettél már penészes kenyeret? Csak egy olyan, éppen hogy csak pöttyökben penészt tartalmazó kenyeret. Lassan, nagyon lassan fogy….penészes lesz.
(tovább…)
Megbírod, nem tart örökké, fel tudsz állni, ennél sokkal többet bírtak őseid, erős vagy, mert azt mondják, nem kapsz nagyobb terhet az élettől, amit ne tudnál elviselni.
(tovább…)
Kilók száma: -16 kg (aztán vissza 7, jav.: 10) Kisírt könnyek mennyisége: úgy 2 hektoliter
(tovább…)
Nem gondoltad, hogy valaha ebbe a helyzetbe kerülsz. Büszke voltál magadra és a tiszta lelkiismeretedre, mert elkerült az élet ilyen terhe.
(tovább…)
Az életem széthullott egészen apró darabokra. Úgy definiálnám magam, mint jelentéktelen apró pontok elgurult halmaza.
(tovább…)
Pakolok. Itt van ez a DVD. Van rajta egy sztori.
(tovább…)
…és te tudod, hogyan kell, hogyan lehet jól csinálni, tanultad, mondták, beszéltek róla neked?
(tovább…)
Félek. Egész éjjel nem aludtam. Reggel próbáltam elfedni alapozóval a fekete karikákat. A hajamat szolidan összefogtam, kiválasztottam a legjobb ruhámat és bekészítettem még egy pótharisnyát is.
(tovább…)
Fehér ruhájának apró csillogó virágdíszei meg-megcsillannak a nap fényében, barna haja loknikban omlik vállára. Szemében a kékség, mint a türkiz tenger, nyugalmat áraszt, semmi jele annak, hogy izgulna.
(tovább…)
A színes folyami kavics tapintatoson megcsikordult a talpa alatt, amint belépett a kissé túldíszített, rokokó stílusú kovácsoltvas kapun. A kapu kőoszlopairól szomorú arcú angyalok kísérték figyelemmel a hajnali látogatót.
(tovább…)
Végre szombat, és végre utazhatok. Maszkban igaz, és csak Pesten belül, de haladok a busszal. Szeretem, ahogy suhan el a táj, amikor szemem az ismeretlenbe réved, és nem gondolok semmire, csak élvezem a pillanatot.
(tovább…)
A reggelire kapott, gőzölgő tej szagától felkavarodott a gyomra. Amennyire vissza tudott emlékezni eddigi rövidke életére, mindig is undorodott tőle.
(tovább…)
A téli hónapok mindig hasonlóak. November esti nassolások, csak azért, mert odakint esik az eső.
(tovább…)
Halkan duruzsuló tévé, egy kintről ugató kutya, és a vízforraló néha felbuzduló hangja, amint használatát megkezdte. Már lassan egy éve ebből álltak a napjai.
(tovább…)