Tíz évvel a LEGO® Friends megjelenése után a LEGO Csoport újragondolta a Friends világát, és olyan újgenerációs karaktereket mutattak be, akiknek segítségével a gyerekek úgy érezhetik, hogy a játék valóban róluk és barátaikról szól.
Amikor még gyermekvállalás előtt álltok, lehet, hogy felmerül bennetek a kérdés: gyerekünk lesz és akkor véget ér az életünk? Főként igaz ez, amikor egy közeli barátotoknak születik gyermeke és ti csak egy-két mozzanatot láttok a teljes valóságból.
Hiszek abban, hogy minden ember valamilyen okkal, tanítással érkezik az életünkbe. Van, aki hosszasan időzik „nálunk” van, aki csak futólag, de mindenkinek megvan a maga kis üzenete, a maga kis miértje a sorsunkban.
Manapság az internet világában azt a korszakot éljük, amikor nemcsak a tájékozódás, a vásárlás és az ügyintézés sokkal egyszerűbb, hanem a kommunikáció, az ismerkedés is. Egyszerűen nyitottabb a világ és gyorsabban alakulnak ki kapcsolatok, melyek nagy része felszínes.
Leila, a kiskecske napról napra nőtt és erősödött. Egyre több időt töltött legelészéssel, amiben egyre ügyesebb lett. Olyannyira, hogy Papó megállapította: eljött az ideje egy tágas kecskekarám építésének, hacsak nem akarják, hogy a konyhakert és a gyümölcsös kietlen pusztasággá váljon, mire eljön a tavasz.
Milka cica és Dongó kutya olyan remekül érezte magát az apró kecskeólban, hogy minden éjjel ott aludtak. Virág örült, hogy kiskecskéje a jóéjt-ölelés után sem marad egyedül, de furcsa módon neki lett hiányérzete.
Másnap délután már csak egyetlen kiskecske szökdécselt a három nagy között Lajos bácsi udvarán. Virág arra számított, hogy a kisgida sírva-ríva keresi majd eltűnt testvérét.
Virág a tanulmányi kiránduláson nagyon figyelt, hogy ne a zsebébe, hanem a karján himbálódzó vesszőkosárba szedegesse a tölgy- és bükkmakkot, a csipkebogyót, a gubacsot és a vadgesztenyét.
Maros András az a kortárs írónk, akinek nem csak a műveit olvasni, hanem beszélgetni vele is egy élmény. Legújabb könyve, a 21. Század Kiadó gondozásában megjelent Két-három dán kapcsán tettük meg most ezt, mert szerintünk feltétlenül meg kell ismernetek őt és munkásságát.
Sebi alig várta a délutánt, amikor találkozhat a kobolddal. Örömét Virággal is megosztotta a suliban. Osztálytársaik hozzászoktak ahhoz, hogy a fogadott tesók a szünetekben gyakran felmásznak a nagy tölgyfa koronájába sugdolózni.
Többször csalódtam barátnőkben, mint a férfiakban. Vannak a rossz barátnők, megismered őket: többnyire egyedül élnek, vagy felszínes kapcsolataik között vergődnek, mindig más a hibás (ők sosem), mindig szebbek és jobbak nálad, de mégis az kell nekik, ami a tiéd.
Matyi kirepülése után a kavicsbogár búskomorságba esett, mert nem volt kiről gondoskodnia. A gyerekek idejük nagy részét az iskolában töltötték. Az időjárás téliesre fordultával Csiguli nem kívánkozott ki a kertbe, ehelyett a számára berendezett ötliteres uborkásüvegben szundikált.
Matyi, a szajkófióka napról napra szebb lett, bár ezt kezdetben csak elfogult nevelőszülei látták így. A könyvtár látogatói közül egyesek csúnyácskának, mások gyönyörűnek tartották. Volt, aki nem is könyvért tért be akár naponta többször is, hanem csak, hogy őt megnézze, és kéretlenül tanácsot adjon, vagy véleményt mondjon róla.
Végre megint péntek, végre az utolsó kicsengetés! Sebi már alig várta a leckementes délutánt. Békés koraőszi délután lehetett volna, de a még nyáriasan meleg levegő mégsem csak a nap hevétől remegett. Harci zajok töltötték be: csatakiáltások, ágyúdörgés, puskaropogás, kereplők zaja.
Ha néhány nap múlva nem kellett volna fekete-fehérbe öltözniük, és a többi napbarnított gyerekkel együtt felsorakozniuk az árnyas iskolaudvaron, észre se vették volna, hogy belopózott a szeptember.
A kavicsháton repüléstől megrészegült Csiguli hagyta, hogy Sebi vállára ültessék, hiszen a kavicsbogárnak el kellett rejtőznie, mielőtt még a kaszával hajladozó felnőtt mellé értek volna. Ámulva látták, hogy a borotvaéles szerszám minden lendítése után daliás fűszálak ezrei vágódnak hasra.
Antoine de Saint-Exupéry legismertebb regénye, A kis herceg (Le Petit Prince) 1943-ban jelent meg. Bár a történet az ajánlás szerint gyermekeknek íródott, a felnőttek számára is ugyanolyan fontos tartalommal és üzenettel bír.
A salátaágyás romjai közül egész pontosan 43 darab csigát sikerült kiszedegetni. Sebi úgy érezte, sosem fogynak el. A homokozóból kihalászott tejfölösvödörbe pakolta őket, és Bogra akasztotta, aki életében sokadik alkalommal sajnálta, hogy nincs keze.
– Köhög a bolha! – gúnyolta ki Bog az önérzetes csigát. Az emberektől hallotta valamikor a kifejezést, és úgy rémlett neki, hogy a nagyzolókra szokták mondani.
Miután Bog barátságot kötött Sebivel, fel sem merült, hogy máshol is lakhatna, mint a kisfiú zsebében. Ennek oka lehetett a kő-lét mindent elfogadni kész, nyugodalmas türelme is, bár Sebinek néha eszébe jutott, hogy a kavicsbogár bármikor eltűnhetne előle. Olyankor megtiszteltetésnek érezte, hogy mégis vele maradt.
Két barátnő, Áy Zsófi és Müller Edina egy igazán különleges éttermet visznek Pilisvörösváron. A Stube útja azonban korántsem volt olyan sima, mint gondolnánk…
Régóta meg akartam írni neked ezt a levelet, de nem volt hozzá elég bátorságom. Most végre elszántam magam. Muszáj könnyítenem a lelkemen és tiszta vizet önteni a pohárba, még ha ezzel visszavonhatatlanul hülyét is csinálok magamból. Ez van, vállalom!
