Skip to content
Anna fáradtan üldögélt a padon. Kicsit fázott is, de nem annyira, hogy megmozduljon.
(tovább…)
Lackó ült a legközelebb hozzá, ő hallotta meg, amint másként kezdte el venni a levegőt. Érezte, ahogy köszörüli a torkát hangtalanul.
(tovább…)
Anna csukott szemek mögött „félálmodott”.
(tovább…)
Az ajtó kinyílt, két árny suhant be rajta.
(tovább…)
A fiúk tehetetlenül tördelték kezeiket.
(tovább…)
A késő őszi napsütés még a nyarat idézte.
(tovább…)
Ott ült az öreg portás.
(tovább…)
Leszállni a villamosról, háromszor balra fordulni és a negyedik sarkon ott lesz: a hely, ahol ezentúl élni fog.
(tovább…)
– Hosszú volt ez a hét – gondolta, miközben óvatosan bekanyarodott az ismerős vaskapun. Mindegyik kutya más szólamot csaholt, és a fejében a „Jégből vagyok” mellett, hallotta még a pénteki értékelés szigorú szavait is.
(tovább…)