Skip to content
Valaki a gyermekét tette fel a vonatra/intett búcsút a suli előtt és valaki a saját érzéseibe merül ilyenkor.
(tovább…)
Égen földön nem találom. Csakis a küszöb alatt mehetett be, de hogy hogyan játszotta ki a partvissorompót és az őrző – védő szolgálatot, nem tudom. Az egér eltűnt.
(tovább…)
Amikor már rég nem voltam „szingli”, ugrott csak be, hogy e szó, ami egyben jellemvonás, nem más, mint okos emberek részéről egy önző üzleti fogás.
(tovább…)
De mit? Röppent fel kérdésem felé, akivel úgy tűnik, ebben a kérdésben mindenképpen egy cipőben járunk.
(tovább…)
Két tonna nehezékkel a gyomromban érkeztem haza. Rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer a farkas bőrébe bújok és még csak nem is Piroskáéba.
(tovább…)
Aki volt már Anya, tudja, mennyi érzéssel jár ez. Hogy milyen megkapni egy gyermeket és milyen érzés elengedni őt.
(tovább…)
Nehogy azt hidd… Hogy attól, hogy 1975 és a mai dátum között vagy fél évszázadnyi idő telt el, én úgy is érzem magam.
(tovább…)
Nem igaz, hogy nem változunk. Teljesen ki vagyunk fordulva magunkból. Aki nem változik, szerintem nincs ebben a korban.
(tovább…)
Nem. Ez legyen egy szuper szlogen arra az esetre, amikor a külsőnket, az élet iránti kíváncsiságunkat nézzük, hiszen tény, hogy így a menopauza ajtajában dögösebbek vagyunk az előző generációknál.
(tovább…)
Hogy miért volt szükségünk fejenként tizenkét pár cipőre? Még ha sefteltünk volna vele, vagy legalább hordtuk volna őket… de nem.
(tovább…)
Örülök neki, hogy erre nem volt korábban lehetőségem. Ha harminc körül írok a Carrie-nek, még elcsábulok és csak a Carrie-s storykat írom, pedig…
(tovább…)
Oh, Carrie… hát itt. Igen, kicsit olyan ez, mint korival a lábamon pályára lépni. Még nem tudom, csúszik-e a jég. Azt sem, melyik buckában esem el.
(tovább…)